Debrecenbe, nagyon jó utazásunk volt, az air canada és malév, jó járataival jöttünk. Jázmin néha felsirt, de aránylag jól birta az utazást. Most nagyon csúnyán köhög és szipog, ugyhogy hétfőn irány a doki. Nagyon sok szeretettel fogadtak itt minket barátaink, ismerőseink. Hogy miért is jöttünk haza? Irom a következő bejegyzésbe...
SDG
2010. február 26., péntek
2010. február 23., kedd
Februári utolso
bejegyzés Torontobol...

(ezt a képet akkor készitettuk, amikor ide utaztunk)
Készülünk a nagy utra. Sajnos Jázmin belázasodott az éjjel, elkapott valami virust, köhög is, de reméljük az Ur Jézus meggyógyitja. Addig is lázcsillapitot kap. Aki teheti imátkozzon hogy nyugodt utazásunk legyen. Egy kicsit görcsbe rándult a gyomrom ma reggel, mikor arra gondoltam este repülőre kell ülni. Hosszú egy utazás ez, de hisszük, hogy Isten velünk lesz. Majd ha tehetem, jelentkezem Debrecenből. Addig is áldott hetet!
SDG
(ezt a képet akkor készitettuk, amikor ide utaztunk)
Készülünk a nagy utra. Sajnos Jázmin belázasodott az éjjel, elkapott valami virust, köhög is, de reméljük az Ur Jézus meggyógyitja. Addig is lázcsillapitot kap. Aki teheti imátkozzon hogy nyugodt utazásunk legyen. Egy kicsit görcsbe rándult a gyomrom ma reggel, mikor arra gondoltam este repülőre kell ülni. Hosszú egy utazás ez, de hisszük, hogy Isten velünk lesz. Majd ha tehetem, jelentkezem Debrecenből. Addig is áldott hetet!
SDG
2010. február 19., péntek
Pörög az élet!

Jázmin világjártas kislány :)

Tim Hortons - kávé, olyan kanadai nagykovet cikk, mint a juhar szirup

Jázmin a hordón...

Niagara...
Hét elején voltunk a Niagarnál, nagyon kellemesen utaztunk hála Sanyinak, és az Úrnak hogy megörzött abba a "lapovita si ninsoare" időjárásban. Mig mi intéztük az ügyeimet, addig Attila és Jázmin ott maradt egy pláza szerűségbe ami pont a vizesésre nézett. Tudtátok, hogy van egy amerikai és egy kanadai vizesés a Niagarán, és az utobbi a nagyobb? Persze nem sokat láttunk belole ahogy a képen is látszik, de még igy is csodáltam a természet erejét. Az emberek is kihasználták, mert jó nagy erőművet épitettek oda. Este peddig a Peller étterembe vacsoráztunk, méltó befejezéseként a napnak. Hű, nem is tudom pontosan mit ettem, az biztos hogy borju hus volt, angolosan, amit én eddig kimondottan nem szerettem, de ez annyira zsenge hús volt, hogy a "finom a köbön" sem lenne elég hogy leirjam. Igazi ínyencség.
Mindenképp a Niagarára még vissza szeretnénk menni, hogy a természetet a teljes szépségében megcsodálhassuk, majd ha már végre kitavaszodik.
Mostmár teljes egészében a haza való utazásra koncentrálok, pakolok, szervezek, teszek-veszek, remélhetőleg minden rendben menjen. Őszintén nem vagyok kész erre az utazásra, de hiszem hogy Isten megáldja ezt az utunkat is.
SDG
Címkék:
Család,
Hétköznapi beszámoló,
Utazás
2010. február 16., kedd
Charles Price

Ő Charles Price, jelenleg a People's Church lelkipásztora. Még tavaly novemberben hivta fel rá a figyelmem Adina(Püsök) hogy itt van. Charles Price évekig volt a Capernwray Bibliaiskola igazgatója, ahová én is jártam 1995/1996 iskolaévben, és az ő házicsoportjukba is tartoztam a tavaszi-suli ideje alatt. Majd 2000ben amikor Ashburnhambe küldött ki az egyetemem mint önkéntes, ott is összefutottam Charles-sal, igaz azt gondoltam szivroham ér.... mikor velem szembe sétált. Akkor mondta, hogy egy neki tényleg volt egy (szivrohama) de Isten felgyógyitotta. Akkor ugy emlékezett rám mint aki Estoniábol vagy Ukrajnábol jöttem. Mondtam hogy majdnem, de én Romániábol jöttem. Most vasárnap is, amikor vége lett, fogtunk az alkalmon és lementünk találkozni vele. Annyi mindent meséltem róla Attynak, hogy már kiváncsi volt ki is ez a Charles Price. Furcsa módon emlékezett rám, mert ujra azt mondta, hogy Esztóniábol jöttem... én meg most Magyarországról... szegény teljesen nem értette, hogy akkor most mi van... de amikor mondtam, hogy elég sokat zongoráztam a Bibliaiskolában is, ha nem volt ott Andy Silver akkor igy már könnyebb volt rájönnie, hogy miért ismerős az arcom neki. Furcsa, hogy igy összefutunk de nekem mindig kiváltság ha vele találkozhatok. Komoly hivő ember, és nagyon jó igehirdető.
Nahát ez volt a nagy relytély:))




http://www.thepeopleschurch.ca/
Valentin és családnap
Vasárnap Valentin nap, hétfőn hivatalosan család nap volt itt Kanadában. Nagyon szép arany ékszert kaptam ATtytol, de azt hiszem a legfontosabb ékszer a szeretetünk egymás iránt. Mivel nem mentünk ki a többiekkel a Rama táborba, elmentünk a People's Churchbe. Nincs messze tőlünk, és mikor odaérkezünk a busz megállóba 2 rendőrt látok akik megállitják a forgalmat, hogy mi a hivek, áttudjunk menni az úton a szemközti épületbe, ami az imaház. Ilyet még sosem láttam! Az ajtónállók édességgel köszöntötték az özönlő tömeget, majd útbairányitás után felmentünk a karzatra. Fel is zendült az ének-zene kar... hát kb 100 tagú. Majd jött a tanitás, ami Pálról és Barnabásról szólt. 45perces prédikáció alig tűnt 20 percnek. Jó volt nagyon. Főleg mert ismertem a lelkipásztort:)
Hétfőn pihenőnap, jó volt együtt lenni a családdal. Elvégre ez a legfontosabb sejtje a társadalomnak: a család.
és most egy találos kérdés:
Ki Ő?



SDG
SDG
Hétfőn pihenőnap, jó volt együtt lenni a családdal. Elvégre ez a legfontosabb sejtje a társadalomnak: a család.
és most egy találos kérdés:
Ki Ő?



SDG
SDG
Címkék:
Család,
Megtapasztalások
2010. február 11., csütörtök
Kanadai tenorok (nem terorok:)
Tegnap az Oprah show-ba gondoltam belekukkintok, mig élvezem a szalontai fonott kalács izét. Nagy meglepetésemre Celine Dion volt Oprah vendége, még nagyobb meglepetésemre a "The Canadian Tenors" énekcsoport is hivatalos volt. Persze ők nem tudták, hogy Celine is ott van, csak elkezdték énekelni az éneket: Halleluja. Tudni kell hogy a kedvenc művészelőadójuk nekik is Celine, és mikor belépett közzéjük szinte levegőt sem kaptak, ugy meglepődtek. Ennek ellenére végig énekelték az éneket... Celinnel. Nekem nagyon tetszett.
SDG
SDG
2010. február 9., kedd
Trash the Dress

valami nem kóser ezekkel a képekkel - ez már túl extrém nekem...

avagy szemétbe a ruhával... a mennyaszonyi ruhárol lenne szó. Mostanság az a divat, Kanadában de utánna néztem és Ma.o-on is, hogy van aki 2 menyaszonyi ruhát is vásárol, vagy aki nem teheti meg, az esküvő után ujra felöltözik és másnap profik jelenlétében lemegy a tengerpartra, behemperközik a homokba, olykor sárba, semmi gond nélkül berohan a vizbe, majd elhagyatott gyárakba, grafitti elott vagy rozsdás vasak elott pózol - a menyasszony... merthogy volegény sehol.
A szép fehér ruhának annyi... vajon a jellem türközödik ebben is? Nem tudom, de van valami lázzadás szaga. Miért pont a menyaszonyi ruha?
Elmult heten a házasság hetére fokuszáltam... rájottem milyen nagy hazugság, hogy "a papir nem számit". Egy pillanatra elképzeltem, milyen lenne, ha most azt mondaná Attila, hogy figyelj, ugyanugy házasok maradunk, de csak papiron válljunk el, mert igy valamivel tobb szociális segélyi juttatásokat kapnánk... őszintén csak a gondolattol is foldbe gyokerezett a lábam. Nem a papir tart össze az igaz, hanem Isten szeretete és kegyelme - de a folyamat, hogy házasságot köt az ember, a tudat és tudatalatti világot is mélyen áthatja. Biztonságérzetet ad, és tiszteletet a másik fél iránt, hogy elkötelezte magát egy életre mellettem.
A mennyaszonyi ruha szimbolum is.... nem érdemes bepiszkolni néhány fényképért!
Még több képet itt lehet megnézni.
http://www.eskuvo-eskuvofotozas.hu/kukaba-a-ruhaval-trash-the-dress.html
Művészi? Lehet... de nem minden szép vagy helyes ami művészi...
Megj: A fenti gondolatok, saját szerény véleményem kifejezése - nem itél el senkit, ha valaki az ilyen felé hajlik.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)