Nem leszek egy kis ideig

Mármint itt... épp nagy pakolászásban vagyok, mivel december 1től egy másik lakásba költözünk, ami felujjitott, tágasabb, és jobb helyen is van. Tehát holnap költözés, és az internetünk is költözik, majd dec2tol igérték, hogy bekapcsolják. Ezért is,meghát költözés miatt is, most pihenni fog a számitogépem. Neki is kijár egy kis szabadság :)))
Addigra is mindenkinek szép hetet!
SDG

Elkészült

a farönk, ami banános tekercs is egyben... Judith oldalán találtam rá, és annyira örültem neki, mert az én receptem (azonos) Debrecenben maradt:( ami a diszitést illeti azt egy kedvenc nő személytol tanultam (Mary Berry) akitol a könyvem ismételten otthon maradt. De amit megtanultam, az eljött ide:) Hát a receptet hamarosan felirom a "Konyha a'la Tündire" is... megtanultam, miként irjam alá a képeimet is, amiért nagyon hálás vagyok Judith-nak. Köszi Jade. Azért készült ma el ez a szuper süti, mert holnap hosszú napunk lesz, .... de... holnap is készitek egyet, viszont azt Olganéninek, remélem kellemes meglepetés lesz neki.
Holnap amugy megyünk egy nő - gyerek találkozóra a gyülibe amirol majd beszámolok, ... Adinát ismerve készül ő is egy néhány meglepivel. Röviden ennyi.
SDG

Jázmin imája

is...Jó néhány hónapja láttam, ahogy Sáradetti mondta ezt az imát, de Jázminnak is úgy megtetszett, hogy ugy gondoltam megtanitom neki is. Sosem lehet túl korán elkezdeni, ugyi? Mindig összefogjuk a kezünket és elmondjuk:
"Drága Jézus, hála néked
Adtál nyugtot csendességet,
Mai nap is légy velem,
Óvd a bűntől életem, Ámen."


Köszi szépen Napsugár
SDG

Futó pillantás a mennyről...

Álmodtam az éjjel... és mikor reggel felébredtem ugy fogalmazodott meg, "this was a glimpse of heaven"
Egy sötét elhagyatott lépcsőházban mentem felfelé a lépcsőn, mire messziről éneklést hallottam... Mike Sámuel énekelt és az ének is ismerősnek tűnt. Mire odaértem, hát volt egy kis lyuk amin átis másztam, és egy nagy koncert terembe találtam magam. Ott sok ismerőssel találkoztam, mint Jakab Peti és Baricsán Anna és az ének is ismerős volt: "Mindent, megbocsátott nekem, mindent én ezt vallom, hiszem, Bűnőm, és a sok-sok hibánm, értem hordozta a Golgotán". Az ének folytatodott, és a mobilom csengetésére ébredtem.
De arra jöttem rá, hogy amikor elkell majd hagyjam ezt a földi létet, (sötét lépcsőházat) annyira fog vonzani Krisztus szeretete, és a menyben való énekek, és a sok ismerős arc, de főleg hogy Krisztus ott lesz, hogy egyáltalán nem félelem, hanem inkább öröm lesz átmenni a "koncert terembe". De addig is itt kell végezni a munkát, amit Isten rám bizott.
SDG

Weiss Péter

és családja vendégei voltunk szombaton délután. Voltak olyan kedvesek, hogy meghivtak otthonukba Dánielékkel együtt. Öröm volt velük lenni, látni, hogy Isten is otthont talált ebben a szép házban és közöttük lakik. Kezd már természetes lenni, hogy ahol Jázmin zongorát vagy gitárt lát, ő mindent kipróbál. Hát itt is ez történt. A megteritett asztalnál gyakoroltuk az asztalközösséget is, és a kacsa sült is (Atty egyik kedvence) nagyon omlós és finom volt. Jó volt náluk lenni, kikapcsolódni. Most egy néhány kép:)

Reny neked küldöm...

mert te vagy a 40ik feliratkozott rendszeres olvasom.


és küldöm egyben mindenkinek aki megtisztel az idejével, hogy elolvassa mi is történik az életünkben... Isten áldjon mindenkit. Tündi
SDG

Új zongora...

amiért nagyon hálás vagyok Istennek. A testvérek a gyülekezetben ugy gondolták, hogy lekellene cserélni a zongorát és egy ujjat venni, hát meg is van. Ugy szerettük volna, hogy meglegyen a keresztségre. Mikor megláttam, hogy tényleg megvan, és ott állt az imaházban, hát őszintén egy kicsit elérzékenyültem (ami azonban nem igazán rám vall), de azért is, mert gyönyörüen szol, ez egy Roland FP-7es másrészről pedig éreztem, hogy visszakaptam a zongorairánti szeretetemet.
Mikor befejeztem az egyetemet, kb 1 évig nem is nyultam zongorához. Ezt persze nem sokan tudják, de annyira megcsömöröltem a sok gyakorlásban a zongorátol, hogy egyszerűen jóóó messzire elkerultem. Majd ugy jó 2 év után kezdtem ujra gyakorolgatni, de nem volt az igazi, majd amikor ujra szolgálatba álltunk Attyval és az Urnak szolgáltunk kezdtem ujra kedvet kapni a zongorához.... mostmár ha látok egy zongorát nem tudom megállni, hogy ne "próbáljam"ki. Furcsa folyamat volt. Erre csak az az Ige jut eszembe: Egyél fiam mézet,mert jó, de vigyázz tul sokat ne egyél, mert kihányod. Hát én is igy jártam egy kicsit a zongorázással, de mostmár ujra játszom, és ISten kegyelméből nagyon jó hangszeren gyakorolhatok és szolgálhatok a gyülekezetben.
Az érdekesség vasárnap az volt, hogy a zongora együtt játszott az orgonával, és nem is volt rossz, sőt kimondottan jól szólt. A zongora megakadályozta hogy az orgona visszahuzza az énekeket és az orgona pedig megadta azt a fenséges hangzást, amit foleg az idosebb generáció szeret. Ugyhogy bátoritom a zenészeket, hogy próbálják ki, mert nem fogják megbánni. :))
SDG

Euni neked...

teszem fel ezeket a képeket... tudod te...




a receptek itt :)

SDG

Zene már az anyaméhben...

Visszaemlékszem amikor száguldtam a kis ToyotaYarissal a suli felé ahol tanitani készültem. A kocsiban Linda Randell cd-je volt, azt hallgattam látástól mikulásig, mert annyira tetszik a hangja... akkor voltam 6ik honapban Jázminnal. Mindez 2007ben tortént.
Ma... kapcsolgatom a csatornákat, hát az egyiken épp a Gaither Homecoming megy, eltelik vagy 5 perc, megjelenik Linda Randell és elkezd énekelni egy éneket ami a cd-n is rajta volt. Erre Jázmin felkiált: anya!!! és elkezd ő is énekelni és figyeli a tvt, addig nyugisan játszott az épitokockáival. Mig be nem fejezte Linda az éneket, le sem vette a szemét Jázmin a tévérol. Utánna, mintha mi sem tortént volna, játszott tovább.
TEHÁT IGAZ! A babák már a pocakban hallják a zenét, sőt évek mulva is felismerik. KEdves kismamák, gondolok most Annára és Jakab Timire, továbbra is hallgasatok zenét mert csak jo hatással lehet a picire:)
SDG

Szombaton

reggel elindultunk a családdal a yorkdale bevásárlo központba.Felszálltunk a metrora, Jázmin nagyon szereti a "vonat"ot, ami 4 megálló után a yorkdalehez vitt minket. Már voltunk ott elozoleg, igy már tudtuk, hogy melyik üzletbe érdemes bemenni. A rengeteg közül, kettot találtunk jónak, amiben megtalálhattuk a keresett cikkeket. Én a tortához kellett vásároljak torta formát, igy bementunk a Sears-be, de mivel d.e 11 oráig egyes árucikkek 50%os leárazásban voltak igy vettem Attynak egy szép nyakkendot és inget, magamnak a tortaformát és még más dolgokat is. Aztán elsiettünk az Old Navybe. A gap és az oldnavy mar az amcsi utazásom ota (2003) kedvenc üzleteim kozzé tartozik. Nahát hamar kiválasztottam a ruhadarabokat, amit ugy gondoltam hogy jo lesz (foleg, hogy 25%os kedvezmény volt rajtuk) a kasszához siettem, mire... és most jott a csoda.
Elsőcsoda: Kérdi a kiszolgálo, hogy ha szeretném, akkor adjam meg az emailcimemet és a kovetkezo vásárlásnál kapok egy 10 dolláros kedvezményt.
Második csoda: Amig irta az elado az emailcimemet, mellettem megáll egy holgy egy kisgyerekkel, van a kezében egy kupon ami 30%os kedvezményt ad még, ... miután neki becsekkelték a kupont ide nyujtja nekem, hogy nem szeretném igénybe venni én is? Mire én, hát lehet, ha már on is igénybe vette?
Persze, 3 napig lehet, akárhányszor, bárkinek-volt a válasz.
Megkérdeztem az eladót, hogy igénybe vehetem-e én is ezt a kedvezményt mondta ő is, hogy igen, igyhát még 30%os árengedményt kaptam. Összesen 55 %os kedvezménnyel vásároltam.
Nekem ez akkora csoda volt, hogy gondoltam le is jegyzem, hogy ha majd visszaolvasok milyen volt itt, kanadába az első év akkor lássam, hogy az Ur milyen jó hozzánk folyamatosan. Mennyi esélye van egy embernek, hogy pont akkor, egyidoben ott legyen a kasszánál egy kedves hölgyel, aki felajálja hogy használjam a kedvezményét én is? másik részrol ha van nekem is valami jo amivel rendelkezem, például a hit Jézus Krisztusban, képes vagyok-e egy teljes idegentol megkérdezni: Nem szeretnéd te is igénybe venni a kegyelmet?
Végül ezt mondtam az ismeretlen hölgynek? Merry Christmas, God bless you, you are very kind! ( Boldog Karácsonyt, Isten áldjon, nagyon kedves volt)
SDG

Bemerités - Ünnep

Ma 4 fehérruhással ünnepelt együtt a gyülekezet. szép, hosszú, de nem unalmas, mert változatos programok voltak. Beszélgettem a végén egy hölgyel, akivel már reggel találkoztam, és mondta, hogy ő romaikatolikus háttérből jön, és szereti is az Ur Jézust, de nem talált még eddig gyülekezetet, de itt melegséget, és szeretetet érzett és reméli még sikerul ezután is eljonni.
Ebédre szeretet vendégség volt, személyesen sünikrumplit, foghagymás sertésszeletet, és joghurt tortát vittem, a receptek fenn a konyhás blogon. Képek majd utolag lesznek feltöltve, mert a fényképezőgép az imaházba maradt.
Nagyon fáradtan, de olyan boldogan jöttem haza. Tényleg jobb az Ur házába lenni egy nap mint máshol ezer. Te boldog vagy ha mész az Ur házába?
SDG

Ne versengj - szolgálj!

Van egy történet egy becsvágyó diákról, aki egy olyan főiskolára járt, ahol nagy volt a versengés. Mielőtt utolsó évét elkezdte volna, találkozott egy keleti misztikussal, aki ezt mondta neki: "Nem látod, hogy a lelkedet mennyire beszennyezte ez a sikerorientált életmód?" Számodra az a boldogság, ha éjjel nappal tanulsz, hogy jobb jegyeket szerezz, mint a másik. Nem igy kellene élned. GYere, és csatlakozz hozánk egy különleges helyen, ahol mindenünket megosztjuk egymással és szeretjük egymást!" A fiú ugy gondolta, hogy ez jó ötlet, felhivta szüleit, és elmondta nekik, hogy otthagyja az iskolátés egy kommunában fog élni. Fél évvel később a szülők levelet kaptak tőle:
"Kedves apa és anya! Tudom, hogy mennyire felzaklatott titeket a döntésem. De szeretném elmondani nektetk, hogy mennyire megváltoztatta az életemet. Életemben először nyugalomban élek. Itt nincs semmilyen versengés, nem próbálunk senkit lekörözni. Ez az életmód annyira összhangban van a belső énemmel, hogy röpke fél év alatt én lettem a második legjobb tanitvány az egész kommunában. És azt hiszem, júniusra akár az első is lehetek!" Hoppá!:)
A verseny jó dolog lehet, ha kiemelkedő teljesitményhez vezet, akkor viszont nem, ha versengést eredményez.........Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresitette magát, szolgai formát vett fel...." Összegzésül: Ne versengj, hanem szolgálj!
SDG

Mennyi öröm....

ha halljuk egy kedves ismerős hangját. Hát ha az még barát is, akkor még nagyobb az öröm. Fantasztikusak a mostani technikák. A Messenger, a Voip12, a Skype. Én legjobban a Skype-nek örülök, mert ezen tudom tartani a családdal és barátokkal a kapcsolatot. Ma délután beszélgettem kedves barátnommel Eunikával. Olyan jo volt hallani a hangját, reméljuk hamarosan videobeszélgetéseket folytatunk:))) Ha esetleg valaki szeretne csatlakozni, az id. daikaattila, vagy beirja az emailcimet: dajka_a@yahoo.com és akkor már nem is tűnik olyan messzinek a messzeség, mert hát ugy-e azért van egy jó néhány ezer kilométer távolság.

Tegnapelott olvastam a "MAi igébol" egy történetet, annyira tetszett ugy határoztam ide bemásolom, mármint a következő bejegyzésbe.



SDG

Vissza

költöztünk a kis albérletünkbe. Hát egyharmada az elozo lakásnak, mégis olyan otthonos feeling volt, amikor elkezdtem kipakolni a dolgokat. Mégiscsak remélem, hogy hamarosan a felujjitott lakásba kerulunk, mert azért jobb és más a komfort érzete az embernek, ha uj lakást bérel.
Másképp minden a régi, csutortok a hét fénypontja (a vasárnapon kivul), mert akkor megyunk gyulekezetbe. Roviden ennyi:)
SDG

2 hétig Ervinéknél

laktunk, mivel ők (Gyöngyi feleségével) elmentek egy kis vakációra, és megkértek, hogy vigyázzunk a lakásra és nem utolso sorban a fiukra, Sebastiánra. Sokat főztem, sütöttem, élveztem is, mert kedves kis konyha az itteni. Szóval mi is nagy örömmel vállaltuk, és mar lassan le is telik a 2 hét, szerdan jönnek vissza, és mi is költözünk újra. Ilyenkor szoktam énekelni: Csak vándorok vagyunk, fönt van a hon :)
Tetszik nagyon a lakásuk, kellemes, szines, modern bútorok, kényelmes pince- és emeletszint, nagyon hálásak vagyunk, hogy beinvitáltak az otthonukba.
Ma jó volt a gyülekezetben:) Délelőtt tagfelvétel volt,(jövö vasárnap keresztség) délután az összejövetel után Renáta és Attila részére zuhanyt készitettek :)))) a gyülekezet tagjai... Ami angolul shower... az uj kanadásoknak készitenek egy "Isten hozott" estét, amikor ajándékokkal és sütiestével ünneplik, hogy bővül a gyülekezet igy is. Jó alkalom volt... és Jázmin is részesült egy kis meglepetésben... kapott 2 kabátot, sapkát, és kesztyűt. Mostmár jöhet a tél :)) Köszönjük Olganéninek, a pótmamának:)












SDG

Úton a menny felé

A vonat éppen befutott a pályaudvarra. A peronon egy kislány várt az úti poggyászával, egy szatyorral amelybe a tervezett utazásra egy kis ennivalót csomagolt be. A kicsi felszállt és helyet foglalt egy nem egészen teli fülkében. Kutatva figyelt körül, és jól megnézte az utasokat, akik azonban mind idegenek voltak.
Fáradt volt a hosszú várakozástól és úti csomagját fejpárának használta, hogy kissé kipihenje magát. Amikor jött a kalauz, nagy bizalommal megkérdezte tőle, hogy szabad-e itt aludnia? A kalauz barátságos hangon igennel felelt, de utánna látni akarta a jegyét.
A kislány igy felelt:
-Nincs jegyem.
-Hová utazol hát? - faggata a kalauz.
-A mennybe megyek - hangzott a válasz.
A férfi körülnézett, és csodálkozva válaszolt:
-Igen? És ki fizeti a vonatjegyedet?
-Az Úr Jézus - felelte a kislány és tovább kérdezősködött. -Ez a vonat nem a mennybe megy? Az Úr Jézus nem utazik rajta?
-Azt hiszem, nem - válaszolta a kalauz, akit zavart a gyermek nyiltszivűsége. Miből gondoltad egyáltalán, hogy ez a vonat oda megy?
-Mert édesanyám gyakran énekelt egy vonatról, amely a mennybe megy, és az Úr Jézus kifizette az útiköltséget mindenkiért, aki azon utazni akar. De most már nem tudja többé énekelni, mert nemrég meghalt. Ezért elhatároztam, hogy utána utazom, hogy ismét együtt legyek vele. Nem ismeri a dalt a vonatról, ami a mennybe megy? Nem énekli a kislányának, hogy el tudjon aludni? Vagy nincs is kislánya? -kérdezte a kicsi.
Ezt a kalauz csendben végighallgatta, majd megindult hangon válaszolt:
-Volt egy kislányom, körülbelül olyan idős, mint te, de már meghalt. Talán ő is a mennyben van.
-És most a bácsi odautazik, hogy viszontlássa? -kérdezte a kicsi nagy együttérzéssel.
Néhány utas érdeklődve hallgatta a beszélgetést. Egyesek mélyen meghatódtak a kislány furcsa kérdéseitől. Valaki ezt mondta:
-Ez egy angyal.
-Nem, Kati vagyok. Az angyalok az Úr Jézusnál vannak a mennyben.
Ezután nagy bizalommal megkérdezte az utasokat:
-Mindannyian a mennybe utaznak? Annak nagyon örűlnék! Anyukám azt mondta, hogy aki valóban hisz az Úr Jézusban, minden nehézség nélkül a mennybe kerül.
-Édesanyád biztosan jó asszony volt - szakitotta félbe az egyik utas a kislányt.
A válasz kissé furcsa volt:
-Az én anyukám azonban sohasem akarta, hogy valaki azt mondja neki, hogy jó. Mindig azt mondta, hogy senki sem jó, csak egyedül az Isten, és hogy nem azok az emberek jutnak a mennybe, akik azt hiszik, hogy jók, hanem azok, akiknek az Úr Jézus megbocsátotta a bűneiket.
A kislány kék szemét a kalauzra emelte:
- De még mindig nem mondta meg a bácsi, hogy a mennybe utazik-e? Nem akarja viszontlátni a kislányát? Vagy nem hisz az Úr Jézusban?
A kalauz csöndben állt és nem tudta, mit kezdjen a gyermekkel. Közben az egyik utas értésére adta, hogy kifizeti a kislány jegyét. A kalauz azonban igy felet:
-Meddig vigyük magunkkal ezt a gyermeket? Nem hagyhatjuk, hogy valahol csak úgy kiszálljon. Mi lesz vele? Komolyan aggódom miatta.
A kislány azonban tovább kérdezett:
-Mit mondjak a kislányának ha találkozom vele? Mondjam azt neki, hogy az apukája most nem tud a mennybe jönni, de később eljön őt meglátogatni?
A kalauz megrendülve hallgatott.
............................................
Az egyik utas, aki elmesélte ezt az esetet, sajnálta, hogy a vonat éppen ekkor a lakóhelyére ért, és le kellett szállnia. Később azonban megtudta, hogy Kati dolga jól végződött. Valaki oltalmába vette, hazavitte, ahol a hozzátartozói már aggódtak miatta. A kislány ugyanis előzőleg semmit sem mondott nekik tervezett mennyei utazásáról.
Talán kicsit megmosolyogjuk a kislányt. De jobb lenne eltűnődnünk, hogy vajon a mi életünk "vonata" a megfelelő irányban halad-e, és ismerjük-e a célállomást? Hová vezet életünk útja? Eldöntöttük már, hogy mi az úti célunk?
Ismeretlen szerző
SDG