Ifi konfi

volt a 7 vegen Zilahon, es mivel mi is itt voltunk gondoltam egy nehany gondolatot megosztok. Egesz heten estenkent gyakoroltunk a zeneszekkel, es a legjobb az volt, h minden probat imaval tudtunk megkezdeni, es azert imatkoztunk h az ordog barmilyen tamadasa ne vegye el a tekintetunket a fo celrol: Isten dicsoiteserol. Tamadas volt eleg, nekunk is es mondhatom h a csapat minden tagjanak valamilyen szinten. De nagyobb volt Isten, es engem alazatra inditott, es hogy mennyire fuggo lettem jo ertelemben az Isten jelenletetol az eletemben. A konferencia alatt volt Lajosnak 1 felhivasa, es annak ellenere h nem vagyok felallos tipus, mikor kerdezte, h vallaljuk-e h valakiert imatkozzunk, tudtam h felkell allnom... nekem ez volt maradando ebbol a konfibol. Eleg sok hangszer es enekes volt, es volt egy kis felelem bennem, h fog ez a hangositasnal mukodni, h a gyulibe is szoljon, a monitorokba is mindenki hallja magat, az interneten is elvezheto legyen a hangzas.... aztan eszembe jutott hogy Isten aki a vilaguniverzumot tartja kezbe pont ezt ne tudna iranyitani? Igaz penteken volt nehany baki, de szombaton es vasarnap szepen es elfogadhatoan mukodtek ezek a kutyuk is.
Az is nagyszeru latvany volt, amikor a testverek, ferfiak es nok osszefogva, kentek a szendvicseket, foztek a bogracsost, keszitettek a csirkecombokat... csapat munka, ... koszonet nekik.
Jo volt itt lenni, meg akkor is hamar nem tartozom ebbe a csoportba, de egy kicsit en is megfiatalodtam :)
SDG

"Jóllakottan", hálás szivvel....

mégis dióhéjban kell leirnom mi is volt a 7végén, különben 10 bejegyzés sem volna elég. Pénteken 9kor indultunk Zilahra, és Atty ugy szomorkásan kérdezte, hogy akkor nem is fognak látni egész vasárnapig? Hát nem igy történt, mivel zenész hiányában beugrott gitárosnak egy néhány alkalommal, örültem is, hogy egy női konfin csak az én férjem volt benn a legtöbb időt :P. Amugyis nagyon örültem, hogy elvállalta, hogy vigyáz Jázminra, hogy én teljes időben ott lehessek. Nagyon "éhesen"indultam erre a konfira, mivel az utobbi időben lelkileg leterhelt egy néhány dolog, leszívta minden energiámat, és szükségem volt a töltödésre. Ahogy jöttünk haza vasárnap este, a 2és fél óra utazás alig félórásnak tűnt, mert nem győztem mesélni Attynak, hogy ki mit mondott és mi maradt meg ebből a szivembe. 2 kéréssel indultam Zilahra ami megfogalmazodott bennem az Ur felé: az első hogy tisztázzam le magamban, hogy hol a szolgálati területem, a második pedig hogy tanuljak uj dolgokat, ami segithet, hogy jobb feleség és anya legyek. Az első kérésemre Isten nem a szolgálatokon keresztül, hanem amig imátkoztam a Ján 12.26al válaszolt. "Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is, és ha valaki nekem szolgál, megbecsüli az Atya. 2 fontos dolgot mondott nekem az Úr Jézus ezáltal: nem én kell menjek szolgálni, hogy majd mondjam, gyere velem Uram, hanem Ő megy elottem és oda kell menjek ahová Ő hiv. Nagyon nagy lecke volt ez nekem. És csak oda szeretnék menni, ahová Ő indit a szolgálatra. Második hogy Ő megbecsül engem. A háttér munkások, mint hangkeverősők, zenészek, nem annyira látszolagos munkát végeznek, és soxor érzik, hogy ez nincs ugy értékelve, de olyan jó volt, hogy maga az Atya megbecsüli azt amit teszek érte és másokért. (Félreértés ne essen itt nem a konfin való szolgálatomrol van szo, itt még túl sok értékelést és meglepetés ajándékot kaptam. És ezúttal is köszönöm.) Sok jó gondolatot őrzök a szivemben, amit Veress Annuska nénitől vagy Ibolyátol hallotam, mégis mivel az anyasághoz fűzödik, Ildikótól maradt egy aranymondatszerű rész: A gyermekeinket, 7 éves korig tiszteletre és engedelmességre kell tanitani. Ezt tanitotta Márdokeus is Eszternek ami alázatot eredményezett nála. Hát ezt jobban nem is fejteném ki, mert ez gyakorlati feladat, nem elméleti. :) Csak annyit tudok, hogy amilyen éhes voltam olyan jóllakva jöttem haza Debrecenbe, és azért imátkozom, hogy még szorosabb legyen a kapcsolatom az Urral, a Királlyal, hogy még hatásosabb legyen a közbenjárás is, az imátkozás által.

... néhány szó a zenélésről... hát egész 'jól' kezdődött, mikor az úton rájottem, hogy mind a 6 kottás konyvemet itthon hagytam... na de majd lesz Adinának, mondja Atty, dehát ő is ugy járt mint én, otthon hagyta :)) na ez is jol indul, gondoltam. Ugyanis, bármit elzongorázom, HA kotta van elottem, ...de annélkul nem garantálok egy minőségteljes zenélést :P muszály leirnom, hogy annak ellenére, hogy nem voltunk egy összeszokott csapat, egész jó volt minden... a zene, zongora, gitár (ATy) hegedű (Kinga), jól összecsengett, és a hangok is (Lea, Adina és " a másik lány" ahogy Lajos mondta :)). Amink volt az Úr oltárára tettük tiszta szivvel, igy éreztem, és Ő áldotta meg. SDG.

Nagy mulasztásom, hogy nem vittem fényképező gépet, ezért ezt a képet neked küldöm Evódia... Jázminnak nagyon tetszett a kis doboz, de ami benne volt, az még jobban:)

És most, ahogy Pál is teszi végig köszöni mindenkinek a szeretetét én is ezt fogom tenni: köszönöm Evódia és Erzsi, hogy ilyen ügyesen helyt álltatok végig, köszönöm, anyu és apu, hogy vigyáztatok és szeretettel vettétek és veszitek körül Jázmint,

.... ez Eunitól...

köszönöm Euni a szállást, táskát, és a virágokat, :P és mindent amit tőled kapok, szeretetet és barátságot, amit nem lehet sosem eléggé értékelni,

köszönöm Mancika néni a virágokat,

gyöngyörűek az ablakban, köszönöm a szervezőknek, a kiskendőt, jaj és még annyi mindent kaptam... ha valakit kihagytam elnézést...

.... Jó nagy dióhéjra sikerült ez a bejegyzés :))))

SDG