Nemcsak játszik, figyel is...

.... mármint Jázmin az imaházban.
Ősszel elhatároztuk férjemmel, hogy csatlakozunk az énekkarhoz, a már nemtudomhányadik kérésnek eleget téve.... hát eddig Jázmin kicsi volt, féltünk, hogy zavarni fogja a többieket, de most már úgy láttuk, hogy elég nagy egy ilyen kihíváshoz. Hát nem könnyű az én lányomnak folyamatosan csendben ülni, de tegnap mosolyogtam kétszer is a délelőtti prédikáció alatt. Dr. Kovács József míg szépen fejtegette az Ige mélységeit, elhangzott a retorikus kérdés, "hát hol van az Isten, hát senki nem látja" - erre Jázmin, "hát az égbe van, milyen kérdés ez?" szóval figyel a kis-csaj... folytatásban, a szeretetről volt szó, hogy nem lehetünk személyválogatók, erre Jázmin, "Hát mindenkit kell szeretni, nem?" Örülök, hogy a játszás nem foglalja le teljesen a figyelmét, és így csöpögnek a kis szívébe az igazságok...


SDG

Gyors

-an eltelt ez a hétvége is. Szombaton végül nem mentünk el a táborba, mivelt az idő nem kedvezett nekünk, de bánhatták is a férfiak, mert nem volt ki főzzön nekik... de már 5 körül itthon is volt Atty, igy volt alkalmunk egy kicsit együtt lenni ... a család. Mostanában egyre jobban tudom értékelni az együtt töltött időt. Ezért közös megegyezéssel a szombatot szeretnénk a családnak szánni, a vasárnapot pedig Istennek áldozni. Dehát nem mindig sikerül. Szombaton ujra tervezzük (de mostmár az egész gyüli) hogy kimegyünk a táborba. Ugyanis itt hallowen lesz, és inkább levelek után szaladgáljunk mint cukorkák után - az egyik testvér meglátása szerint (nagyon sok levél leesett az utobbi 2 hétben ezeket kell összesepregetni)
Vasárnap hamar előkészitettem az ebédet, mire elkészültem telefonáltak már Dánielék, hogy hamarosan itt lesznek. na bekacsoltam az 5ös sebességbe, de igy is mire elkészültem (elkészültünk, mert gyerekkel sosem egyszerű) kellett 10 percet ránk várjanak. De hálásak vagyunk, hogy utánnunk jöttek, különben jóól elkéstünk volna. Már a délelőtti alkalmon is sokat kaptam az Urtól, majd jött az ebéd, énekóra, (ami külön élvezet látni és hallgatni a kedves testvéreket milyen odaszánással készülnek a bemeritési alkalomra), majd a déluáni összejövetel. Az énekek, szolgálatok, mind arra búzditottak, hogy csak Krisztus által lehet tiszta életet élni, és a prédikációban is arról beszélt Dániel, hogy milyen fontos a hit pajzsát felvenni. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni, másodjára pedig a hit pajzsa az ami megvéd az ördög támadásaival szembe. Legyen az Urnak hála és dicsőség minden ilyen alkalomért.
Este pedig Ervinéknél voltunk, megbeszélni a részleteket, addig amig távol lesznek.
Ma már hétfő van, és lassan pakolászunk mert holnap elköltözünk Ervinékhez 2 hétre, mig ők elutaznak.
Na most Ervinékről egy néhány szót: nagyon kedves család: felesége Gyöngyi, fia Sebastian, lánya Erika. Erika egyetemen van, igy csak Sebastian (17 éves) marad itthon, mi meg vele. Ervinék is nagyon sokat segitettek amiota itt vagyunk. Attilanak adott munkát, nekünk pedig segitett egy lakást találni, és élvezhettük már vendégszeretetüket nem is egyszer. Ezenkivül sokszor utánnunk jött autoval, hogy ide-oda elvigyen, pedig nagyon bizzy ember. Hát nem is elég ez a néhány sor hogy ellemezen oket, egy biztos, nagyon hálásak vagyunk Istennek, hogy megismerhettük őket.
Most még felteszek egy néhány receptet aztán irány a konyha...
Tágas szemekkel várom a kihivásokat erre a hétre :)

SDG

Gazdag Húsvétban

volt részünk. Isten megadta a lehetőséget, hogy elmehettünk Zilahra. Elsősorban az igei üzenetekért vagyok hálás, amiből 2 fő gondolat maradt velem, a szivembe. Első: Ha a feltámadott Úr Jézus az életünk közepébe lép, és azt mondja: Békesség! ott valószinű békesség is lesz. Második gondolat, fontos tudjam ki Jézus, ki vagyok én, és mi a küldetésem... nem jegyzeteltem, ahogy szoktam, ezért még jobban értékelem ezeket a gondolatokat aranyfonalként, mert tudom, hogy nemcsak papiron maradt volna, hanem velem marad.

Másodsorban olyan jó volt sok ismerőssel régi baráttal találkozni, beszélgetni, és minden beszélgetésen keresztül épülni. Teszek fel egy néhány képet, megörökitve képekben is ezt a szép Húsvéti Ünnepet!. Tényleg szivem túlcsordult örömmel.... és ezt az élő Krisztusnak köszönhetem!

Eunika barátnőm és kedves férje Sanyi, Leona és Tibi

Kimentünk Egrespatakra, tatát meglátogatni, de nem volt otthon:( ezért ő hiányzik a képről

Meglátogattuk a Katona családot is, olyan sok fajta süteménnyel kináltak, hogy Jázmin azt sem tudta, melyiket válassza :)) Köszönjük.A Budai család is vendégül látott hétfőn, sok különleges finomság volt az asztalon, de a legfinomabb "fogás" a szeretetük volt :) Élmény volt velük l-enni és ilyen nagy családban asztalhoz ülni. Tényleg szép a nagy család. :) Ezúttal is mindenkinek köszönjük.

Jó volt találkozni Kiss Krisztával is, akivel eddig csak blogon "találkoztam". Annyi élmény van még, de most itt nem tudok több idot rá szánni, hivnak más kötelességek. SDG

Nem unalmas 7vége....

Egy hóssszú szombati nap után (Pesten) vasárnap reggel Újfehértón szolgáltunk a gyülivel, majd délután Lakatos Péter és felesége insztrumentálisan szolgáltak felénk zongora és fuvolával. Érdekes kombináció. Legjobb az volt, hogy 80%-ban felismertem az énekeket, és magamban énekeltem is :) Szárnyaid árnyékában - a koncert és ugyanakkor a cd cime, és tényleg nemcsak a zene, az is jó volt, de engem inkább a közte levő felvezető szövegek bizonyságtételek ragadtak meg. Péter megjegyezte, hogy 19 éves korában tért meg, és már 19 éve jár az Úrral, igy ezútán már mondhatja, hogy többet járt Istennel, mint nélküle. Hamar kikalkuláltam én is, hogy 16 éves koromban tértem meg, 16 éve járok én is az Urral (aki még nem tudja, hány éves vagyok, mostmár kiszámolhatja :P), és olyan jó érzés fogott el, hogy igen mostmár én is mondhatom, hogy tobbet járok IStennel mint nélküle. Hála és dicsőség neki!

Már rég óta motoszkál bennem az is, hogy milyen fontosak a felvezető szövegek az énekek előtt... mivel jobban ráhangolja a testvériséget az éneklésre, dicsőitésre. Hát még van mit tanuljak..... Rengetek kihivással kell szembenéznem ezen a héten.... de hiszem az Úrral győzedelmeskeni fogok. Éééééés MEGJÖTT A TAVASZ!!!

SDG

H.cs. (azaz házicsoport)

Ez a kis házicsoportunk. Minden kedden találkozunk, és nagy áldás számomra ide járni. Szeptember óta házicsoportok is gyülnek hetente egyszer. Ez része a gyülekezeti életünknek. Hű, nem vagyok büszke erre a képemre, mert épp a számba egy sajtos kifli, de annyira látszik, hogy jól érzem magam itt, hogy ennél jobb bizonyiték nem is kell. Majd egyszer irok többet is erről a szuper kis csapatrol.

Márc. 1-i bizonyságtétel:

Gyülekezetünk egy része, egy menyegzőn :)

Amint zenélünk, de azóta már jobb zongorán játszom... és az utolsó képen az egész dics. csoport:)

Gyülekezetbe jártam már kiskorom óta, szüleimnek ez volt természetes így hát nekem is. Nagyon fegyelmezetten kellet ülni. Volt hogy vasárnap reggel 9-1.30ig is eltartott. Ezért olyan is volt, amikor, minden csilláron megszámoltam minden égőt, vagy minden dísznek a körvonalát kívülről tudtam... Mert hát beszélgetni nem volt szabad . Ami azonban lekötötte a figyelmem az éneklés volt. A zenei élet gazdag volt Brassóban, énekkar, pengetős zenekar, ifi szolgálatok, gyerekszolgálatok, na de a közös éneklés - az nagyon nem tetszett. Lassan énekeltük harmónium kísérettel, vagy ha volt kedve Pista bácsinak, akkor felült a nagyorgonába. De úgy húzták-nyúzták a drága szép énekeket, hogy már 8 évesen megjegyeztem apukámnak, hogy unalmas az éneklés. - Nincs benne élet! - mondtam
- Jól van az úgy, fiam! (mert mindig így szólított), adjunk hálát, hogy van ki zenéljen!
12 éves koromban megtértem, és egyből be is vontak az ifinél zenésznek. Aztán mivel elvégeztem egy kis karmester kurzust, gondolták egyesek, jó lesz ha bevonnak az énekkarvezetésébe is. De annyira nem éreztem magam készen rá. Igaz, hogy zongoráztam már 5 éves korom óta, és megtérésemtől kezdve is, amikor zongoráztam énekeltem, mintha Isten jelenlétét szinte tapintani tudtam körülöttem... de mégis, legyek orgonista, és karvezető... nahát ez nagyon nagy kihívás volt számomra! De hát úgy-e a szülők is istápoltak, hogy mégiscsak jó lenne elvállalni, sok ima után belevágtam. Közben is volt sok harc... ugyanis a fiatalok közt többen voltunk akik rájöttünk, hogy lehet vezetni az éneklésben a gyülekezetet, nahát ez nem mindenkinek tetszett. Így volt egy bácsi, akinek jó erős volt a hangja, és tudatosan, húzta vissza az éneklést, olyannyira, hogy már a lelkipásztor megállította a zenélést, és azt mondta: Vagy énekeljünk együtt vagy hallgassunk! Másik bácsi azt mondta, hogy az nem jó zene, ami a lábunkat is megmozgatja (ritmusos), csak az jó zene ami a szívet mozgatja meg! Láttam, hogy nem lesz egyszerű, de Istennel és a pásztorunk és felesége bátorításával folytattam.
Angliában végül még jobban elmélyült bennem az elhívás... Isten szolgálatában zenészként... ezért is jelentkeztem a Zene - Teológia szakra Nagyváradra. Érdekes volt látni, hogy már erre az időre, kipofozódott a zenei élet Brassóban - és majd volt is ki folytassa amit elkezdtünk... Ekkora már Váradon kértek fel ugyanerre a feladatra, hogy a régit újítsuk fel egy kicsit és - ha nem is volt könnyű - Isten vezetésével most már ott is rendbe van az éneklés, ha lehet ezt mondani. Messziről sem szeretném azt állítani, hogy ezt én végeztem, de annak örülök, hogy használt Isten mindkét helyen, hogy elkezdődjön valami. És most itt szolgálok a Trinity gyülekezetben - és itt már olyan értelemben van könnyű dolgom, hogy itt már van társam is, aki a férjem is egyben, és most ő az én vezetőm is.
Pontosan emlékszem arra az alkalomra, amikor Isten elhívott erre a szolgálatra, és amikor kézrátétellel imádkoztak értem ... és ha bár egy néhány évig le is "tettem a lantot", nagyon örülök, hogy újra szolgálhatok, és engedelmeskedhetem abban az elhívásban amit Isten rám bízott. Itt most egy nagyon fontos gondolatot szeretnék elmondani, ami még az elhívásomkor fogalmazódott meg bennem: Ha a világ az ördögnek és a világfiainak képes színvonalas és jó zenét adni, akkor még inkább Isten - ne érdemelné meg, hogy színvonalasan énekeljünk, zenéljünk és dicsőítsük őt? Dehogynem!!! Hát ami rajtam áll, ezt próbálom teljesíteni erőm és képességem szerint.
Befejezésül egy igaz történetet szeretnék megosztani veletek:

A 23ik Zsoltár általában mindenkinek ismerős. Így volt ez egy kis faluban is, ahol egyszer történt egy istentisztelet alatt a következő: egy tanult tanárember kiment és szépen elmondta a 23ik Zsoltárt. Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.... Miután befejezte, a pásztor szólította a következő szolgálattevőt: Kitipegett bottal egy idős bácsi, és szinte szégyenkezve mondta, hogy hát ő is a 23ik Zsoltárral készült. És elkezdte mondani... mikor odaért ... " és botod megvigasztal engem"... könnybe lábadt a szeme, és onnan sírva fakadva fejezte be a 23ik Zsoltárt! Végül helyre ment, ekkor hirtelen felállt a tanárember és szót kért... "Kedves testvérek! - mondta, én lehet hogy ismerem a Zsoltárt de a testvér - az idős bácsira mutatva - ismeri a Pásztort!!
Kívánom, hogy mindenki ismerje meg a Pásztort személyesen! Ámen.

http://www.trinity.org.hu/

SDG

Üdvhadsereg...

Tegnap nagyon jó volt a gyülekezetben. Ebben az évben ez az eslő alkalom, hogy ott voltunk, furcsán is néztek, amikor még mindig Boldog Uj Évvel köszöntöttük a testvéreket. Írtam már, hogy Debrecenben van egy pásztorkör, és az a látásuk, hogy vasárnaponként meglátogatják egymás gyülekezeteit és igy szolgálnak. Hát igy tegnap az Üdvhadseregnek a pásztora látogatott el közösségünkbe és szolgált feleségével együtt. Először, amikor megláttam őket, épp gondoltam, mit keresnek ezek az emberek vasútas egyenruhába nálunk? Aztán esett le, hogy az üdvhadsereges testvéreink, ugyanis ők egyenruhába járnak. Nagyon élő volt Marika bizonyságtétele... elmondta, hogy férjével 16 évesen megszöktek otthonról, mert a szülők nem értettek egyet a barátságukkal, majd otthont teremtettek, jól ment nekik anyagilag is, diszkót, zöldségest üzemeltettek, majd belekerültek okkult dolgokba, ahol az ördög teljesen tönkretette a féltékenység miatt a házasságukat, minden üzletük befuccsolt, és már nem találták a kiutat, mikor Marikának eszébe jutott, hogy egy Biblia lapul az éjjeli szekrény fiókjában. Elkezdték olvasni, és kezdtek az Igazsággal szembesülni. Az ördög viszont akkora félelmmel vette őket körül, hogy nem mertek a házukba sem bemenni. Ekkor egy református lelkész segitségét kérték, aki jött és imátkozott és kérte, hogy ők is vallják meg bűneiket, mert egyedül Krisztus teheti őket szabaddá. Miután ez megtörtént, helyre jött a házasságuk, mindketten már 12 éve szolgálnak a börtönbe, már 9 gyerek nevelő szülőként is kivették a részüket, hajléktalanoknak adnak szállást és élelmet rendszeresen...
Nagy áldás volt őket hallgatni, és látni, hogy milyen ereje van az Ige olvasásának.
Még ami nagy áldás volt nekem tegnap, az volt, hogy láttam, hogy Isten Szent Lelke mennyire egybetudja hangolni a dolgokat. Atty nem tudott semmit, amikor az énekeket válogatta, hogy mi is lesz a téma, vagy ki lesz a vendégpásztor, és minden ének, annyira egybecsendült az üzenettel, és a bizonyságtevésekkel, hogy a végén csak csodálkozva néztünk egymásra, hogy ha akartuk volna, sem tudtuk volna ennél jobban összehozni. Hát Isten Szent Lelke jelen volt, az énekeken, bizonyságtevéseken, igehirdetésen keresztül. Nagyon jó igy feltöltekezve kezdeni a hetet...Hálás a szivem, hogy egy ilyen gyülekezetnek lehetek a tagja.
SDG