-nek érzem a mai napomat, még ha munkahelyen is vagyok. Izgultam nagyon a vasárnapi szolgálatokért, amivel megbizott minket Karancsi Erika. A határon túliak szolgálatának szervezése advent első vasárnapjára, nem kis feladat volt, de örömmel végeztük, mert láttuk a kis csoportban a lelkesedést. Az még tetőzte örömünket, hogy vendégül látthattuk Evódiát, Lajost, Pálmát és Dánielt. Ők is meglátthatták milyen családi körünkben az élet (és nem szaladtak el) és mi is több időt tölthettünk velük. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy adott szombaton elég időt és bölcsességet mindent előkészíteni (programot, énekeket, ételeket stb), hogy vasárnap jó gyorsan elő tudjam teremteni az ebédet, mivel szoritott az idő a délutáni szolgálatok miatt.
Amig jöttek szombaton Evódiáék, 2 fajta várakozásban volt részem.
Mikor határ előtt voltak jelezték, hogy nemsokára érkeznek. Lehet nekem tűnt többnek, de annyira izgultam, hogy "na most jönnek", hogy a tekintetem, mindig az ablakon volt, ahonnan láttam a kapunkat. Eközben a munka egy kicsit háttérbe szorult, nem haladtam úgy vele ahogyan elterveztem. A várakozásra fokuszáltam és nem tudtam egyszerűen végezni az eltervezett tempoban a dolgaimat. Láttam már ilyen keresztényet ... úgy elvannak fogulva az év minden egyes napján az adventi témával, hogy visszajön Jézus Krisztus, hogy egyszerűen már a beszédük másból nem is áll csak ebből. Ami nem rossz, de addig is kell munkálkodni, mert feladataink azok vannak bőséggel, tehát jó ha várunk, de szerintem inkább arra kellene figyelni, hogy milyen is a szivünk állapota. És a következő story:
Evódiáék elmentek a menyegzőbe, tudtuk, hogy valamikor megérkeznek de pontosan, hogy mikor azt nem. Végeztük a dolgunkat, mindennel elkészültünk, ami egy szombati nap egy háztartásban történik... takaritás, sütés-főzés, szállásadásra való készülődés... és épp készültem Jázmint fürdetni amikor ugat Spárky kutyánk. Jelt adott, hogy valaki az udvarunkban van. Vártuk őket, és jó volt, hogy amikor betoppantak - készen voltunk. Nekem az ilyen várakozás szimpatikusabb amikor az Úr Jézus eljöveteléről gondolkodom is. Legyek kész, hogy amikor megjön, akkor készen legyek.... mert a jelek tényleg árulkodnak, hogy "nincs már messze az Úr"
A vasárnapi szolgálatok egyszerűen örömmel töltöttek el, és mennyire igaz az , hogy aki másokat felüdít, maga is felüdül. Attilám, Hermina és Lea hanjga az éneklésben olyan szépen összecsengett, hogy úgy gondolom, sok húrt megpenditett a sziveken, ami reméljük maradandó élmény lesz. Úgyanugy a délutáni szolgálatokra úgy tekintek, mint sokszínű virágokra egy nagy virágcsokorban. Köszönet mindenkinek a szolgálatkészségéért.
És most hétfő van.... mögöttem egy kipihent éjszaka, és frissült erővel nekifeküdtem ennek a hétnek is :)
SDG
