Húsvét előtti hetemet szabadság koronázta. Ez volt a tavaszi szabim. Mikor egy kicsit elfáradok, kell a pihenés. Nagyon sok időt töltöttem a kertben, nagyon szép volt az idő is, töltödtem D-vitaminnal, és egy kicsit a szinem is jobb lett. Kihasználtam minden percét, hogy kinn lehessek a szép kertben. Ásó, kapa gereblye, kezdtek a barátaim lenni... így kis rózsakert van alakulóban, japán kert is, leander és muskátli... és sok-sok gyümölcsfa. Csütörtökön átszáguldtam Váradig, mert érkezett apukám, pénteken pedig jöttek anyosomék, hozták haza Jázmint és természetesen hogy együtt ünnepelhessünk. Azon kivül, hogy ők is segitettek a kertbe paradicsomot, krumplit, paprikát és epret ültetni, hozzájárultak, hogy tényleg ünnepi hangulatunk legyen.
A jókedv, na meg a finom kaja sem hiányzott. Pénteken a fél bárány egy részéből, birkapörkölt sikerült, szombaton pedig báránysült. Töltöttkáposzta anyu kedvéért, pirostojás Jázmin kedvéért készült. De mindez nem sokat érne, ha a lényeget kihagynánk, már pedig, hogy azért van életünk, és szép családunk, mert egyszer Jézus meghalt és feltámadt azért hogy a bűneink meglegyenek bocsátva. Az igazi Bárányra emlékeztunk akkor is amikor ettünk... A gyülekezeti alkalmak is nagyon gazdagon teritették a lelki asztalt. Igy van egyensúlyban az élet is: fizikai-lelki igényeknek megfelelően táplálkozni.
