Minden kis élet egy CSODA

Kelsey Nicole Dinger kis élete is egy ilyen csoda!
Egy kis ismertető azoknak akik nem értenek angolul
Kelsey baba érkezését már az egész család nagyon várta. Amikor világra jött nem lélegzett és nem vert a szíve. Egy örökkévalóságnak tűnt az a 20 perc míg az orvosok próbálták a kis szívének dobogását újra indítani. Épp mikor feladták volna a kis szív elkezdett dobogni. 1 óra elteltével láthatták először a szülők ép mielőtt elsiettek a kicsivel egy másik kórházba. Az orvosok véleménye szerint mivel a placenta hamarabb levált, a kicsi nem kapott elég vér és oxigén ellátást mielőtt megszületett volna. Ezért nem tudták megítélni mekkora kárt szenvedett a kicsi agya az oxigén hiány miatt. A legnagyobb esélyt egy hűsítő takarón való fekvés adhatta a kicsinek amin 3 napig kellett volna feküdnie. Mindenki imádkozott és kérte Istent hogy tegyen csodát. Az első hírek nem voltak túl biztatóak ami az agyhullámokat illette. Isten meghallgatta a sok imát és amikor újra vizsgálat alá került a bébi, az eredményen csodálkozott mindenki, leginkább az orvosok. Az agy MRI-je teljesen okés volt. Hit szeretet remény ...
Végignéztem ennek a kisgyermeknek a történetét, és könnybe lábadt a szemem, ahogy ez a kis parányi élet harcolt az életben maradásért és ahogy a szülők hozzáállása is bebizonyította, hogy igenis még vannak csodák.
SDG

7 év - évforduló

Most nem a hiedelmek szerinti 7 szám misztikával foglalkoznék - minek tenném ugysem hiszek benne. Inkább visszatekintésnek szánom. 7 év? Mintha tegnap lett volna, újra zsongnak bennem a érzelmek, ahogy készültünk a menyegzőnkre, terveztünk, kiviteleztünk, és elkezdtük a nagybetüs Életet.
Albérletbe költöztünk, nem volt még autónk, de mivel városközpontba laktunk minden könnyen elérhető volt. Nem volt könnyű időszak, főleg, hogy akkor még nem volt egyszerű az állampolgárság megszerzése. De ahogy az évek teltek, alakultak a munkahelyek, sok mindenbe belekezdtünk, amit utólag lehet megbánás is kísért, de mégis ami a legfontosabb, hogy mindenből tanultunk valami jót és hasznosat. A 7 évünk egyik legszebb gyümölcse az gyermekünk Jázmin. Sok örömet és boldog pillanatot hoz, persze felelősségteljes és lemondással járó életet is, de ahogy szoktam mondani: "Nem adnám Jázmint a világ összes kincséért sem". Amit érzek a hét év alatt, hogy mintha egy teszten vettünk volna részt, amelynek a cime: " A kevesen hű voltál, többre bízlak ezután". Az évek során egyre több mindent bízott ránk a mi Atyánk, amin megpróbálunk hűséggel sáfárkodni, (anyagi javakra gondolok, leginkább). Nagyon hálásak vagyunk mindenért, mert kegyelemből van mindenünk amink van. Az életért az egészségért is hála tölti el a szivem, mert amikor például Kanadában tartozkodtunk, mindenki beteg volt körülöttünk, nekünk pedig egyszer sem kellett orvoshoz menni. Ez is kegyelem. De a 7 év főszereplője: kedves férjem - na persze én is.... még mindig állitom, hogy az egészéges házasság alapja a Szeretet, aki maga Isten. Ha nem jó az alap, minden összeborul előbb utobb. Én is mondhatom, hogy a 7 év alatt ezen az alapon álltunk és állunk, nem emlékszem olyan nagy vitatkozásokra ami nem zárult volna le "mig a nap lement" - ezért is hálás vagyok. Nagy áldás ha egy emberpár ugyanazon a húron pendül. Hiszem hogy ezután is igy lesz, mert ugyanaz Aki megtartott minket eddig, hiszem hogy ezután is megfog tartani hitben szeretetben és békességben.
2004-2011, Június 26
SDG

Teljesítmény vagy emberség... melyik a fontosabb?

Az utóbbi időben elgondolkoztam azon, hogy miért vagy hogyan kedvelik vagy utálják meg az emberek egymást...?
Arra jöttem rá, hogy egy iskolában vagy munkahelyen az embert a teljesítménye alapján kategorizálják, de ott van az ember, mint személyiség is. Tehát van az ember és van a munkája. Hiába kedves, jó személyiséggel rendelkezik, ha a munkájában nem áll helyt, akkor azt már kinézik. De ez ugyanigy forditva nem igaz. Ha valaki jol végzi a munkáját, de nem tesz hangsúlyt arra, hogy a kapcsolatait építse akkor ő a szuper, a sokat dolgozó... érdekes nem?
Persze a gyülekezeti életben már másként van... ott, mint ember és mint "áldozat vállaló" (munkákat elvégző) is helyt kell állni. Nem is biznak szolgálatokat olyankora akik mint ember nem állnak helyt.
Én mindenképp szeretném ha ez valahol megtalálná az aranyközéputat: a munkámban is szeretném a lehető legtöbbet nyújtani, és tehetségemtől fűggően a 100%ot megközelíteni, de ugyanakkor azt sem szeretném, ha az emberi kapcsolataim emiatt megsérülnének. Kell időt és helyet találni a kapcsolat ápolásra is, nem?
A munkamánia egy betegség, ugyhogy épp az emberiségünk fog segíteni, hogy ilyen téren is egészségesek maradjunk...
Máté 5:16: Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat."

SDG

Kell a...

Kell a testi és a lelki pihenés egyaránt... és a következő bejegyzést, csak a filozofálgatós embereknek ajánlom... mivel nagy pihent állapotomban a következőkre jöttem rá:
1. az agyrendszerünk olyan mint egy vezető az egész test fölött... na ezzel nem mondtam én újjat... viszont már lassan hajcsárként dolgozik és rendelkezik akkor is, amikor a testünk fáradt... fizikailag már az lenne a normális hogy pihenjünk. De ilyenkor jönnek fentről a parancsok: Takartsd ki a házat! Főzzél meg másnapra! tedd ezt, tedd azt, és a test nem panaszkodik, hanem végzi mégha fáradt is... viszont ez az agynak 2x annyi energiába kerül, mármint a fáradt testet munkára birni, mintha a test kipihenve - jókedvel dolgozna
2. Lefárad az agy is egy idő után... test fáradt, agy fáradt... jön a frusztráltság, mert érződik, hogy a minőség ám nem 100%os abban amit elvégzünk, folyamatos tévedések sorozata után, jön az önbecsülés leértékelése... főleg ha másoktól is a visszajelzés negativ. Stresszes állapot jön elő... Legvégső állomás a depresszió, amit nagyon kevesen vallanak be maguknak... innen már nehéz kijutni de az ember ilyenkor is végzi a feladatait mintha mi sem történt volna... jaj - a vége káosz.
3.Van-e kiút ebből... hát mint minden betegségnél ... a megelőzés a legjobb! Az életet az Élettől lehet a legjobban megtanulni, a manuált amit hagyott tanulmányozásra az Ő Igéje. Igen Isten Igéje erre is megadja a megoldást! Már a parancsokban megtalálható: megtartani a pihenő napot! (2 Móz:20: 3ik parancsolat Az Úr napját szenteld meg!

3. Mert a testnek pihennie kell, ... ha a test pihent, az agynak sem kerül 2x annyi energiába, hogy elvégeztesse a feladatokat, sőt igy test és agy együttműdöve még örömét is leli a mindennapi terhek hordozásában. Tehát tessék pihenni, és élvezni az életet! Hogy honnan ez a hosszú elmélkedés... szombaton elmentünk a termálba pihenni.... kikapcsolódni, ... hihetetlen volt számunkra a pihenésnek a következménye. 5x annyi energiánk támadt, jobb kedvűek lettünk, még a téli depresszió sem fogott ki rajtunk, pedig csak 3 órát szántunk rá, mert ugy-e otthon vártak a teendők, de ezek nem tűntek nehéznek.... vasárnap pedig jött a lelki felüdülés , ami ugyanolyan fontos.
Nem mondhatom, hogy vasárnap pihenek, soxor fáradtabb vagyok egy vasárnap este mint hétköznap, ezért látom fontosnak, hogy igenis kell a fizikai pihenés is... legalább 1 hónapba 2 nap... és nem csak a nyári vakáció... tudatosan élni, egészségesen táplálkozni nagy felelősség, de megéri, mert jobban érezzük magunkat a bőrünkben és nem utolso sorban, a testünk a Szentlélek temploma...
Istennek ígérete erre a hétre is fantasztikus:
"Ha rendelkezéseim szerint éltek, és parancsaimat megtartjátok, és végrehajtjátok azokat, akkor esőt adok a szokott időben, a föld megadja termését, és a mező fája is megtermi gyümölcsét. Cséplésetek szüretig tart, és a szüret a vetésig tart. Jóllakásig ehetitek kenyereteket, és biztonságban lakhattok az országban. Békességet adok az országban; ha lefeküsztök, senki sem riaszt föl benneteket....fenntartom szövetségemet veletek. Régit, tavalyi gabonát esztek, és a régit kihordjátok az új elől. Hajlékomat közétek helyezem, és nem utállak meg benneteket. Köztetek járok, és Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek."

Mózes harmadik könyve 26:3-12


SDG

Boldog Új Évet

szokás ilyenkor mindenkinek kivánni. És jól van ez. Mégis egy kis visszatekintő erre az évre nem árt. Sok jóban volt részünk, igaz csalódásokban is, helyzetekben, emberekben, de mindent felül múl Isten áldása, békessége és szeretete, amit ad a családban és környezetben. Újra otthonra találtunk, gyülekezetre, új barátokra, a régieket visszakaptuk, és egy hang ami egész évben elkísért - bátoritott hangjával szövegeivel... és nagyon jó volt élőben is találkozni vele. Dióhájban ennyi, mert részletesen reggelig sem fejezném be:)

Erőt adsz minden helyzetben...

Pihenő hétfő

-nek érzem a mai napomat, még ha munkahelyen is vagyok. Izgultam nagyon a vasárnapi szolgálatokért, amivel megbizott minket Karancsi Erika. A határon túliak szolgálatának szervezése advent első vasárnapjára, nem kis feladat volt, de örömmel végeztük, mert láttuk a kis csoportban a lelkesedést. Az még tetőzte örömünket, hogy vendégül látthattuk Evódiát, Lajost, Pálmát és Dánielt. Ők is meglátthatták milyen családi körünkben az élet (és nem szaladtak el) és mi is több időt tölthettünk velük. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy adott szombaton elég időt és bölcsességet mindent előkészíteni (programot, énekeket, ételeket stb), hogy vasárnap jó gyorsan elő tudjam teremteni az ebédet, mivel szoritott az idő a délutáni szolgálatok miatt.
Amig jöttek szombaton Evódiáék, 2 fajta várakozásban volt részem.
Mikor határ előtt voltak jelezték, hogy nemsokára érkeznek. Lehet nekem tűnt többnek, de annyira izgultam, hogy "na most jönnek", hogy a tekintetem, mindig az ablakon volt, ahonnan láttam a kapunkat. Eközben a munka egy kicsit háttérbe szorult, nem haladtam úgy vele ahogyan elterveztem. A várakozásra fokuszáltam és nem tudtam egyszerűen végezni az eltervezett tempoban a dolgaimat. Láttam már ilyen keresztényet ... úgy elvannak fogulva az év minden egyes napján az adventi témával, hogy visszajön Jézus Krisztus, hogy egyszerűen már a beszédük másból nem is áll csak ebből. Ami nem rossz, de addig is kell munkálkodni, mert feladataink azok vannak bőséggel, tehát jó ha várunk, de szerintem inkább arra kellene figyelni, hogy milyen is a szivünk állapota. És a következő story:
Evódiáék elmentek a menyegzőbe, tudtuk, hogy valamikor megérkeznek de pontosan, hogy mikor azt nem. Végeztük a dolgunkat, mindennel elkészültünk, ami egy szombati nap egy háztartásban történik... takaritás, sütés-főzés, szállásadásra való készülődés... és épp készültem Jázmint fürdetni amikor ugat Spárky kutyánk. Jelt adott, hogy valaki az udvarunkban van. Vártuk őket, és jó volt, hogy amikor betoppantak - készen voltunk. Nekem az ilyen várakozás szimpatikusabb amikor az Úr Jézus eljöveteléről gondolkodom is. Legyek kész, hogy amikor megjön, akkor készen legyek.... mert a jelek tényleg árulkodnak, hogy "nincs már messze az Úr"
A vasárnapi szolgálatok egyszerűen örömmel töltöttek el, és mennyire igaz az , hogy aki másokat felüdít, maga is felüdül. Attilám, Hermina és Lea hanjga az éneklésben olyan szépen összecsengett, hogy úgy gondolom, sok húrt megpenditett a sziveken, ami reméljük maradandó élmény lesz. Úgyanugy a délutáni szolgálatokra úgy tekintek, mint sokszínű virágokra egy nagy virágcsokorban. Köszönet mindenkinek a szolgálatkészségéért.
És most hétfő van.... mögöttem egy kipihent éjszaka, és frissült erővel nekifeküdtem ennek a hétnek is :)
SDG

Lessie az új családtag

Bővült 7végén a családunk... egy kiskutyával.

Ő is golden retriever mint Sparky, és el is kellett utaznunk érte, hogy elhozzuk, de megérte, mert nagyon aranyos. Ez már Jázmin kiskutyája, és nagyon élevezi, hogy adhat neki reggel és este enni. Az óvodában is nagy örömmel mondta az óvobácsinak, hogy képzelje el, hogy van kiskutyája.

Egymindennapi rutint kezdünk megszokni... reggel 6kor kelés, készülődés, elviszem oviba Jázmint, elmegyek munkába, Atty is ugynaezt teszi, (neki egy kicsit változóbb a munkarendje mint az enyém), majd délután megyek Jázmin után és haza. Olyan jó érzés, hogy vár az otthon, a család.
Ma reggel megcsodáltam az őszt. Nem emlékszem, hogy 10 év alatt láttam még ilyen szép őszt Debrecenben. Sokat esett az eső, emiatt nem hirtelen hulltak le a levelek, hanem most is folyamatosan váltják a színűket, sárgára, pirosra... reggelenként nem egyszer keveredünk dúgóba Jázminnal az ovi fele... Sok a vasúti átkelő is, ami akadályoz a haladásban. És rájöttem, hogy nagyon nem szeretem ha előttem épp egy kamion vagy busz áll. Akadályozza a kilátást, illetve, az indulásom vagy megállásom az ő lámpájuktól függ, hogy kigyul-e a féklámpájuk vagy nem... hát soxor volt igy az életben is... valami nagyobb körülmény, leszükítette a látásomat. Csak az orromig láttam, ha lehet igy mondani... de milyen jo hogy volt ilyenkor is egy Valaki, akihesz ha fohászkodtam meghallgatott és lépésről lépésre vezetett. Jó hinni, mert megtart a nehéz körülmények közt is, (nem a hit, hanem akiben hiszek), és jó hálát adni is, amikor tiszta az út, és lehet haladni, nincsenek sorompók, akadályok.
"Ha úgy tűnik: túl nagy a próba,
Erőd nem futja, s a cél még messze van...
Ha álmaid árnyék borítja,
S a szíved mélyén a kétség fojtogat -
Úgy biztasson e dal.

Legyen bár oly magas a hegy,
Minden nap följebb érhetek,
Ha lépésről lépésre megyek,
Célba érek -
Nem adom fel!

Egy lépést teszek, egy lépést teszek,
Egy lépést teszek a Jézus oldalán.
Egy lépést teszek, csak egyet vele!
Fölérek a hegyre, mert ő velem!"

hát igy még sosem jártam....

Nemrégiben észrevettem hogy 59 olvasó van bejegyezve... másnap egyszeribol 61 lett. Pedig már annyira szándékoztam köszönteni a 60ik olvasót. Aztán ma megtörtént a csoda, valaki ugy határozott, hogy mégsem akar olvasni igyhát 61ből 60 kedves olvasó van - láthatóan, mert tudom hogy sokkal többen olvasnak, mármint amikor irok. Máriát és Ilonát köszöntöm, mert igy vagy úgy mindkettő egy adott pillanatban a 60ik olvasónak számit. Nekik küldöm ezt a szép virágcsokrot.

Nagyon szép hálaadó ünnepélyen vehettünk részt tegnap.
Nem is tudtam felsorolni hirtelen, hogy milyen sok mindenért vagyok hálás.... nagyon hosszú lenne, ugyhogy pillanatnyilag csak a szivemben örzöm és nem fogom ide leirni. :P
Voltak kellemes meglepik is... itt voltak Veronka néniék Brassoból, egy kicsit fel is idéződtek bennem hálaadóünnepélyes emlékek... dehát forog az élet kereke... mostmár teljesen más környezet, más család tagok vesznek körül, és igy van ez rendjén. A süti is nagyon jól sikerült, mindenkinek (Paul-Gál családnak) izlett, Jázminnak a legjobban :)) ja hogy milyen süti? mézeslapok, meggyel, csokiöntettel.... majd a recept is felkerül amikor időm lesz rá.


Mostmár a megfázásból is kezdek kikecmeregni... de elég kellemetlen volt... főleg szombaton éreztem nagyon rosszul magam... aztán lefeküdtem vagy 2 órát, pihenni, majd felkeltem és ugy gondoltam, csak ha sütök valamit- fogja megmenteni a jókedvemet.... hát igy is lett. Sütöttem, láttam, ettem, és jó kedvre derültem...
Atty ma Miskolcon, ott koncertezik a kórus. Jázmin oviban. Újabban haza jön mindenféle mondókákkal, aztán kénytelen vagyok kikeresni a google-ben, hogy megtanuljam, mert ha véletlenül elfelejt 1-2 szót és nem tudja folytatni, akkor teljes az elkeseredetség. Igyhát én is újra élem gyermekkoromat. Sőt még jobb, mert német óviba járva, nem is nagyon tanultam magyar mondokákat. Hát ennyi. mindenkinek szép hetet.
SDG

Ifi konfi

volt a 7 vegen Zilahon, es mivel mi is itt voltunk gondoltam egy nehany gondolatot megosztok. Egesz heten estenkent gyakoroltunk a zeneszekkel, es a legjobb az volt, h minden probat imaval tudtunk megkezdeni, es azert imatkoztunk h az ordog barmilyen tamadasa ne vegye el a tekintetunket a fo celrol: Isten dicsoiteserol. Tamadas volt eleg, nekunk is es mondhatom h a csapat minden tagjanak valamilyen szinten. De nagyobb volt Isten, es engem alazatra inditott, es hogy mennyire fuggo lettem jo ertelemben az Isten jelenletetol az eletemben. A konferencia alatt volt Lajosnak 1 felhivasa, es annak ellenere h nem vagyok felallos tipus, mikor kerdezte, h vallaljuk-e h valakiert imatkozzunk, tudtam h felkell allnom... nekem ez volt maradando ebbol a konfibol. Eleg sok hangszer es enekes volt, es volt egy kis felelem bennem, h fog ez a hangositasnal mukodni, h a gyulibe is szoljon, a monitorokba is mindenki hallja magat, az interneten is elvezheto legyen a hangzas.... aztan eszembe jutott hogy Isten aki a vilaguniverzumot tartja kezbe pont ezt ne tudna iranyitani? Igaz penteken volt nehany baki, de szombaton es vasarnap szepen es elfogadhatoan mukodtek ezek a kutyuk is.
Az is nagyszeru latvany volt, amikor a testverek, ferfiak es nok osszefogva, kentek a szendvicseket, foztek a bogracsost, keszitettek a csirkecombokat... csapat munka, ... koszonet nekik.
Jo volt itt lenni, meg akkor is hamar nem tartozom ebbe a csoportba, de egy kicsit en is megfiatalodtam :)
SDG

Fergeteges volt

a Gaither koncert. Életemre maradandó élmény. Amellett, hogy a koncert is nemcsak koncertezés volt, hanem érzem hogy Isten megújjitott az ő szeretetével. Új reményt adott a jövőre nézve. Emellett szünetben még találkozhattunk személyesen David Phelps-el (Attynak vettünk is egy D.P-es pólót:))és Linda Randle-el... akinek amikor elmondtam, hogy Magyarorszárgrol jöttünk, egyből felcsillant a szeme, és elmondta, hogy hihetetlen élménnyel gazdagodtak ők is a Debreceni koncertjükön. Látni, hogy a magyarok és románok mennyire szeretik a zenéjüket, nekik is meglepő volt! ÉS kaptam ajándékba tőle egy cd-t dedikálva nekem... Linda Randle-től.... eddig is a kedvencem volt, de most nagyon a szivembe véste magát... olyan kedves volt, Attyt is engem jó szorosan átölelt és kivánta az Úr áldását az életünkre.
NAgyon sok ismerős dal hangzott el, de voltak új számok is, de a 4 órás koncert 1 órásnak tűnt. Egy kicsit belekóstolhattam a mennybe.... ahol még szebb lesz, hiszem. Élmény volt, ami szerintem sokáig elfog kisérni. Remélem még jönnek Europába. Nem hagynám ki semmiért, hogy még hallgassam őket..
És külön köszönet Balla Sanyinak akitől ajándékba kaptuk a jegyeket. Köszönjük Sanyi.
U.i. CD boritoján a felső kép látható: God on the mountain! cime:)
SDG.

Új zongora...

amiért nagyon hálás vagyok Istennek. A testvérek a gyülekezetben ugy gondolták, hogy lekellene cserélni a zongorát és egy ujjat venni, hát meg is van. Ugy szerettük volna, hogy meglegyen a keresztségre. Mikor megláttam, hogy tényleg megvan, és ott állt az imaházban, hát őszintén egy kicsit elérzékenyültem (ami azonban nem igazán rám vall), de azért is, mert gyönyörüen szol, ez egy Roland FP-7es másrészről pedig éreztem, hogy visszakaptam a zongorairánti szeretetemet.
Mikor befejeztem az egyetemet, kb 1 évig nem is nyultam zongorához. Ezt persze nem sokan tudják, de annyira megcsömöröltem a sok gyakorlásban a zongorátol, hogy egyszerűen jóóó messzire elkerultem. Majd ugy jó 2 év után kezdtem ujra gyakorolgatni, de nem volt az igazi, majd amikor ujra szolgálatba álltunk Attyval és az Urnak szolgáltunk kezdtem ujra kedvet kapni a zongorához.... mostmár ha látok egy zongorát nem tudom megállni, hogy ne "próbáljam"ki. Furcsa folyamat volt. Erre csak az az Ige jut eszembe: Egyél fiam mézet,mert jó, de vigyázz tul sokat ne egyél, mert kihányod. Hát én is igy jártam egy kicsit a zongorázással, de mostmár ujra játszom, és ISten kegyelméből nagyon jó hangszeren gyakorolhatok és szolgálhatok a gyülekezetben.
Az érdekesség vasárnap az volt, hogy a zongora együtt játszott az orgonával, és nem is volt rossz, sőt kimondottan jól szólt. A zongora megakadályozta hogy az orgona visszahuzza az énekeket és az orgona pedig megadta azt a fenséges hangzást, amit foleg az idosebb generáció szeret. Ugyhogy bátoritom a zenészeket, hogy próbálják ki, mert nem fogják megbánni. :))
SDG

Szombaton

reggel elindultunk a családdal a yorkdale bevásárlo központba.Felszálltunk a metrora, Jázmin nagyon szereti a "vonat"ot, ami 4 megálló után a yorkdalehez vitt minket. Már voltunk ott elozoleg, igy már tudtuk, hogy melyik üzletbe érdemes bemenni. A rengeteg közül, kettot találtunk jónak, amiben megtalálhattuk a keresett cikkeket. Én a tortához kellett vásároljak torta formát, igy bementunk a Sears-be, de mivel d.e 11 oráig egyes árucikkek 50%os leárazásban voltak igy vettem Attynak egy szép nyakkendot és inget, magamnak a tortaformát és még más dolgokat is. Aztán elsiettünk az Old Navybe. A gap és az oldnavy mar az amcsi utazásom ota (2003) kedvenc üzleteim kozzé tartozik. Nahát hamar kiválasztottam a ruhadarabokat, amit ugy gondoltam hogy jo lesz (foleg, hogy 25%os kedvezmény volt rajtuk) a kasszához siettem, mire... és most jott a csoda.
Elsőcsoda: Kérdi a kiszolgálo, hogy ha szeretném, akkor adjam meg az emailcimemet és a kovetkezo vásárlásnál kapok egy 10 dolláros kedvezményt.
Második csoda: Amig irta az elado az emailcimemet, mellettem megáll egy holgy egy kisgyerekkel, van a kezében egy kupon ami 30%os kedvezményt ad még, ... miután neki becsekkelték a kupont ide nyujtja nekem, hogy nem szeretném igénybe venni én is? Mire én, hát lehet, ha már on is igénybe vette?
Persze, 3 napig lehet, akárhányszor, bárkinek-volt a válasz.
Megkérdeztem az eladót, hogy igénybe vehetem-e én is ezt a kedvezményt mondta ő is, hogy igen, igyhát még 30%os árengedményt kaptam. Összesen 55 %os kedvezménnyel vásároltam.
Nekem ez akkora csoda volt, hogy gondoltam le is jegyzem, hogy ha majd visszaolvasok milyen volt itt, kanadába az első év akkor lássam, hogy az Ur milyen jó hozzánk folyamatosan. Mennyi esélye van egy embernek, hogy pont akkor, egyidoben ott legyen a kasszánál egy kedves hölgyel, aki felajálja hogy használjam a kedvezményét én is? másik részrol ha van nekem is valami jo amivel rendelkezem, például a hit Jézus Krisztusban, képes vagyok-e egy teljes idegentol megkérdezni: Nem szeretnéd te is igénybe venni a kegyelmet?
Végül ezt mondtam az ismeretlen hölgynek? Merry Christmas, God bless you, you are very kind! ( Boldog Karácsonyt, Isten áldjon, nagyon kedves volt)
SDG

Gyors

-an eltelt ez a hétvége is. Szombaton végül nem mentünk el a táborba, mivelt az idő nem kedvezett nekünk, de bánhatták is a férfiak, mert nem volt ki főzzön nekik... de már 5 körül itthon is volt Atty, igy volt alkalmunk egy kicsit együtt lenni ... a család. Mostanában egyre jobban tudom értékelni az együtt töltött időt. Ezért közös megegyezéssel a szombatot szeretnénk a családnak szánni, a vasárnapot pedig Istennek áldozni. Dehát nem mindig sikerül. Szombaton ujra tervezzük (de mostmár az egész gyüli) hogy kimegyünk a táborba. Ugyanis itt hallowen lesz, és inkább levelek után szaladgáljunk mint cukorkák után - az egyik testvér meglátása szerint (nagyon sok levél leesett az utobbi 2 hétben ezeket kell összesepregetni)
Vasárnap hamar előkészitettem az ebédet, mire elkészültem telefonáltak már Dánielék, hogy hamarosan itt lesznek. na bekacsoltam az 5ös sebességbe, de igy is mire elkészültem (elkészültünk, mert gyerekkel sosem egyszerű) kellett 10 percet ránk várjanak. De hálásak vagyunk, hogy utánnunk jöttek, különben jóól elkéstünk volna. Már a délelőtti alkalmon is sokat kaptam az Urtól, majd jött az ebéd, énekóra, (ami külön élvezet látni és hallgatni a kedves testvéreket milyen odaszánással készülnek a bemeritési alkalomra), majd a déluáni összejövetel. Az énekek, szolgálatok, mind arra búzditottak, hogy csak Krisztus által lehet tiszta életet élni, és a prédikációban is arról beszélt Dániel, hogy milyen fontos a hit pajzsát felvenni. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni, másodjára pedig a hit pajzsa az ami megvéd az ördög támadásaival szembe. Legyen az Urnak hála és dicsőség minden ilyen alkalomért.
Este pedig Ervinéknél voltunk, megbeszélni a részleteket, addig amig távol lesznek.
Ma már hétfő van, és lassan pakolászunk mert holnap elköltözünk Ervinékhez 2 hétre, mig ők elutaznak.
Na most Ervinékről egy néhány szót: nagyon kedves család: felesége Gyöngyi, fia Sebastian, lánya Erika. Erika egyetemen van, igy csak Sebastian (17 éves) marad itthon, mi meg vele. Ervinék is nagyon sokat segitettek amiota itt vagyunk. Attilanak adott munkát, nekünk pedig segitett egy lakást találni, és élvezhettük már vendégszeretetüket nem is egyszer. Ezenkivül sokszor utánnunk jött autoval, hogy ide-oda elvigyen, pedig nagyon bizzy ember. Hát nem is elég ez a néhány sor hogy ellemezen oket, egy biztos, nagyon hálásak vagyunk Istennek, hogy megismerhettük őket.
Most még felteszek egy néhány receptet aztán irány a konyha...
Tágas szemekkel várom a kihivásokat erre a hétre :)

SDG

Újabb csoda

Most a bölcsiről irnék egy érdekes megtapasztalást. Szóval Debrecenben május elején kellett a gyerkőcőket regisztrálni, hogy szeptembertől felvegyék. Mi is vittük a jelentkezési lapokat, 3 bölcsibe is jelentkeztünk, mégis junius 15-e körül érkezett egy értesités, hogy sajnos nincs hely egyik bölcsibe sem. (Összesen 13 bölcsi van) Hát akik ismernek, tudják, hogy nem hagyom én annyiba ... igy előbb imátkoztunk azután felmentunk az Önkormányzathoz, hogy megkérdezzük mitévők legyünk. Ott azt tanácsolták, hogy az igazgatónővel (aki mind a 13 bölcsiért felel) probáljunk meg személyesen tárgyalni, adtak egy tel.számot és emailcimet. Hát mondhatom, hogy el voltam egy kicsit keseredve, és csalodott is voltam, mivel minden "hátrányos" helyzetű gyereket kötelezőek felvenni, és pont a mi gyerekünk maradt le a bölcsis helyről. Egyebet nem tudtunk, csak Istenhez fordulni, imátkozni, hátha történik valami csoda. És történt... egy inditatásból, irtam egy levelet az igazgatónőnek, elküldtem emailben, képeket is csatoltam rólunk és Jázminról, amire a válasz ugyancsak az volt, hogy sajnos most nem tud semmit segiteni, de ha lesz hely, nyomban értesit. CSak 2 nap telt el, és jött az értesités, hogy 22én keressünk fel egy bizonyos bölcsit, mert ott lenne hely Jázmin számára. A jó hir, hogy csak 10 percnyire van tőlünk, nem a város másik végébe. Holnap elnézünk arra, hogy beszéljünk az intézmény vezetőjével... hát hihetetlen, mégis igaz. Érdemes imában minden gondot, bajot Isten elé vinni.

SDG

Akik Istent szeretik...

azoknak minden javukra van.... halljuk soxor az igeverset. Hát ma én ezt éltem át. Ugyanis a Tünde főnökasszonyom pont mikor indultam volna melózni, telefonált, hogy ma ne menjek ki , mert esik az eső, sőt még holnap sem, csak mikor ő fog szolni.... hát egy kicsit felugrott a "cukorszintem". Apukám sem jon, mivel én dolgozni fogok egész nyáron, Jázmint is elvittuk, hogy dolgozhassak, erre tessék - gondoltam, ugy játszodnak az emberrel, ahogy akarnak. Attila mondta, sebaj, van neki egy kolléganője, kinek a férjének ugyancsak van a strandon egy vendéglője, és kérdezzük meg őt is, nem kell-e segitség. Igy végül kimentünk Szoboszlora, megkerestük az illetőt, aki nagyon kedves volt, sőt meghivott egy kávéra, beszélgettünk, és sokkal jobb feltételek mellett ajált munkát. Hát Isten adta az esőt, hogy ma ne menjek dolgozni, hogy tudjak egy jobb munkát keresni, és találni. Mindeképp örülök.

Hát itt fogok a "Kerék Csárdában" dolgozni, itt is ebédeltünk ma, nagyon finom a kaja, talán az eddigi legjobb amit itt kostoltam a strandon:) Ha itt jártok, gyertek be. Ja és nem kell elkeseredni, ha látszólag nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy szeretnénk, mert lehet, hogy Isten egy jobb lehetőséget tartogat számunkra. Hát ezt tanultam ma...

SDG

Kleptománia

Először nem is tudtam mi ez, már rég hallottam róla, hát ez lopáskényszert jelent. Tegnap is ugy kezdődött mint minden más nap.... elmentem tanítani, második órán 2 gyerek volt az osztályban, és mivel befejeztük a 2ik diákkal a gyakorlat tanulását, kerestünk egy másikat és lementem fénymásolni. Soha eddig nem történt baj, igyhát teljesen megbiztam a kisdiákokban. Mikor felmegyek a 3ik diák - nevezem most Lujzának - hirtelen kitalálta, hogy ő otthon felejtette a kottáját. (Ja, én is otthon felejtettem a zongoralakat kulcsát, de a takaritonéninek is volt kulcsa igyhát szerencsémre nem kellett hazakuldenem a diákokat.) El is kezdett viccelődni, hogy úgy látszik ma mindenki otthon felejt valamit. Hát nézegetem a zongora könyveimet, hát az egyik hiányzik. (Van 4, minden évnek 1)
-Nem láttátok a zongorakönyvemet?
-Én nem láttam, mert zongoráztam, mig a tanárnő fénymásolt! -mondja az egyik diák!
- Biztos otthon hagyta a tanárnéni, hisz a kulcsát is elfelejtette hozni - mondja Lujza
- Biztos nem hagytam otthon, hiszen az előbb lapoztam át, hogy keressek neked egy uj dallamot! mondtam Lujzának
-Hát én nem láttam, az biztos, tényleg, biztos otthon hagyta.
Már mikor kezdtem azon gondolkodni, hogy vajon nem-e kezdtem becsavarodni, hogy nem-e hagytam tényleg otthon, eszembe jutott, hogy ezeket a könyveket én mindig 1 helyen tartom, semmi okom nem volt rá, hogy ne hozzam magammal. Nagy elhatározottsággal folytattam:
- Kedves diákok, nagyon sajnálom, de mielott hazamentek, át kell nézzem a táskátokat! Maradjatok itt mindaketten, hogyha esetleg mégis valamelyik táskában lenne, a másik is lássa, és nehogy én maradja hazugsában!
A megnevezetlen kisdiák máris hozta a táskáját, mutatta, ott nem volt semmi. Lujzát mintha a zongora székhez ragasztották volna. Na már egyből gyanús lett.
- Hozd kérlek ide a táskádat, Lujza! Ha nincs benne, nincs semmi baj! De kérlek, hozd ide, meg kell nézzem!
- Deeee nincs benne semmi!
- Hát akkor nincs mitől félned!- magyaráztam
- De megnézhetném először én?- kérdezi furfangosan...
- Persze! mutasd én hozzá sem nyulok a táskádhoz - mondom neki
- Teccik látni nincs itt! - közbe messzirol látszott a konyv, mert zöld boritoja van.
Odaszaladok, kihúszom villám sebességgel. Kérdem a nevtelen kisdiákot:
- Láttad igaz, hogy a táskájábol vettem ki?
- Igen!-- mondja
- Köszönöm, mostmár haza mehetsz! Te pedig kedves Lujza, ülj le szépen mindjárt megbeszéljük a dolgokat!
Már nagyon elvolt keseredve, sirt is, dehát ez számomra nem volt elég. Ilyesmi nem történt velem idáig, igyhát hálát adtam Istennek, hogy visszakaptam a könyvemet, és kértem hirtelen bölcsességet, hogy hogyan is tovább Lujzával.
-Miért tetted ezt? Én mindig szeretettel voltam feléd, ha akartad volna, minden dalt lefénymásoltam volna neked. Miért?
- Mert tetszett a szine!
Na ekkor leültem. Láttam, hogy ez nem egy szokványos lopás. Hisz ott volt a pénztárcám kocsi kulcs, mobil, és o semmit nem vett el, csak a zold konyvet, mert TETSZETT A SZINE a konyvnek. Óriási szomorúság vett erőt rajtam.
- Nem mondták neked, hogy lopni bűn?
- De régen, és elfelejtettem! -válaszolta sirva Lujza - Tessék megbocsátani, soha nem teszek tobbet ilyet. Én beteg vagyok, kleptomániás, nem tudom megállni, hogy ne vegyem el, ha tetszik valami - zokogott
- Értem. De van rá megoldás - válaszoltam. Tudod, mit ünnepeleünk Húsvétkor?
- Krisztus feltámadását!
- És ki ez a Krisztus, tudod?
- NEm, nem hallottam róla.
- Elmondhatom neked? Ez a Krisztus az én barátom . Lehet hogy én nem lopok, de valamilyen szinten én is bűnös ember vagyok. De azért jött, hogy megkeresse és megmentse ami elveszett, tehát téged és engem is. Engem már megtalált, szeretnéd, hogy téged is megtaláljon? - látom nem érted, hát arról van szó, hogy mikor az Ur Jézus megszületett a földre, céllal jött ide. Azért hogy a bűneinkért meghalljon. Én most nem jelentelek fel, mert veled most kegyelmes leszek. ugyanigy, az Atya is kegyelmes felénk, mert Jézus halt meg a mi bűneinkért. Ha ezt elhisszük, és befogadjuk őt a szivünkbe, o képes megóvni minket, hogy ne vétkezzünk. Ha még érzel ilyen kényszert, fordulj ellentétes irányba és szaladj ahogy csak tudsz. Közben mondd, Istenem segits, hogy veled letudjam ezt a kényszert küzdeni! Van Bibliád?
- Nincs.
- Olvasni szeretsz?
- Igen!
- Ha hozok neked egy Bibliát, fogod olvasni?
- Igen...
- De tudod, minden bünnek büntetése van. Tudom, hogy nagyon vártad már a mai zongora órát, és a büntetésed az, hogy ma nem tartok neked órát. De figyelmeztetlek, hogy ezzel a betegséggel, ha nem kérsz segitséget Istentől és szakmai segitséget is, nagy bajba kerülhetsz.
- Igem tudom- mondja Lujza -Bocsánat tanárnéni, tobbett nem fogok sohasem tenni ilyet!
- Igérni könnyű, de én bizok abban, hogy megtalálod az utad!
És haza engedtem!
Hát ez történt velem tegnap. Ha az ördög rosszat is akart, Isten jóvá tette, és nagyon örültem, hogy beszélhettem neki Krisztusról. Mostmár ő is az imalistámon van. Valahogy a szivembe fúrta magát! Istennek legyen dicsőség minden lehetőségért!

Márc. 1-i bizonyságtétel:

Gyülekezetünk egy része, egy menyegzőn :)

Amint zenélünk, de azóta már jobb zongorán játszom... és az utolsó képen az egész dics. csoport:)

Gyülekezetbe jártam már kiskorom óta, szüleimnek ez volt természetes így hát nekem is. Nagyon fegyelmezetten kellet ülni. Volt hogy vasárnap reggel 9-1.30ig is eltartott. Ezért olyan is volt, amikor, minden csilláron megszámoltam minden égőt, vagy minden dísznek a körvonalát kívülről tudtam... Mert hát beszélgetni nem volt szabad . Ami azonban lekötötte a figyelmem az éneklés volt. A zenei élet gazdag volt Brassóban, énekkar, pengetős zenekar, ifi szolgálatok, gyerekszolgálatok, na de a közös éneklés - az nagyon nem tetszett. Lassan énekeltük harmónium kísérettel, vagy ha volt kedve Pista bácsinak, akkor felült a nagyorgonába. De úgy húzták-nyúzták a drága szép énekeket, hogy már 8 évesen megjegyeztem apukámnak, hogy unalmas az éneklés. - Nincs benne élet! - mondtam
- Jól van az úgy, fiam! (mert mindig így szólított), adjunk hálát, hogy van ki zenéljen!
12 éves koromban megtértem, és egyből be is vontak az ifinél zenésznek. Aztán mivel elvégeztem egy kis karmester kurzust, gondolták egyesek, jó lesz ha bevonnak az énekkarvezetésébe is. De annyira nem éreztem magam készen rá. Igaz, hogy zongoráztam már 5 éves korom óta, és megtérésemtől kezdve is, amikor zongoráztam énekeltem, mintha Isten jelenlétét szinte tapintani tudtam körülöttem... de mégis, legyek orgonista, és karvezető... nahát ez nagyon nagy kihívás volt számomra! De hát úgy-e a szülők is istápoltak, hogy mégiscsak jó lenne elvállalni, sok ima után belevágtam. Közben is volt sok harc... ugyanis a fiatalok közt többen voltunk akik rájöttünk, hogy lehet vezetni az éneklésben a gyülekezetet, nahát ez nem mindenkinek tetszett. Így volt egy bácsi, akinek jó erős volt a hangja, és tudatosan, húzta vissza az éneklést, olyannyira, hogy már a lelkipásztor megállította a zenélést, és azt mondta: Vagy énekeljünk együtt vagy hallgassunk! Másik bácsi azt mondta, hogy az nem jó zene, ami a lábunkat is megmozgatja (ritmusos), csak az jó zene ami a szívet mozgatja meg! Láttam, hogy nem lesz egyszerű, de Istennel és a pásztorunk és felesége bátorításával folytattam.
Angliában végül még jobban elmélyült bennem az elhívás... Isten szolgálatában zenészként... ezért is jelentkeztem a Zene - Teológia szakra Nagyváradra. Érdekes volt látni, hogy már erre az időre, kipofozódott a zenei élet Brassóban - és majd volt is ki folytassa amit elkezdtünk... Ekkora már Váradon kértek fel ugyanerre a feladatra, hogy a régit újítsuk fel egy kicsit és - ha nem is volt könnyű - Isten vezetésével most már ott is rendbe van az éneklés, ha lehet ezt mondani. Messziről sem szeretném azt állítani, hogy ezt én végeztem, de annak örülök, hogy használt Isten mindkét helyen, hogy elkezdődjön valami. És most itt szolgálok a Trinity gyülekezetben - és itt már olyan értelemben van könnyű dolgom, hogy itt már van társam is, aki a férjem is egyben, és most ő az én vezetőm is.
Pontosan emlékszem arra az alkalomra, amikor Isten elhívott erre a szolgálatra, és amikor kézrátétellel imádkoztak értem ... és ha bár egy néhány évig le is "tettem a lantot", nagyon örülök, hogy újra szolgálhatok, és engedelmeskedhetem abban az elhívásban amit Isten rám bízott. Itt most egy nagyon fontos gondolatot szeretnék elmondani, ami még az elhívásomkor fogalmazódott meg bennem: Ha a világ az ördögnek és a világfiainak képes színvonalas és jó zenét adni, akkor még inkább Isten - ne érdemelné meg, hogy színvonalasan énekeljünk, zenéljünk és dicsőítsük őt? Dehogynem!!! Hát ami rajtam áll, ezt próbálom teljesíteni erőm és képességem szerint.
Befejezésül egy igaz történetet szeretnék megosztani veletek:

A 23ik Zsoltár általában mindenkinek ismerős. Így volt ez egy kis faluban is, ahol egyszer történt egy istentisztelet alatt a következő: egy tanult tanárember kiment és szépen elmondta a 23ik Zsoltárt. Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.... Miután befejezte, a pásztor szólította a következő szolgálattevőt: Kitipegett bottal egy idős bácsi, és szinte szégyenkezve mondta, hogy hát ő is a 23ik Zsoltárral készült. És elkezdte mondani... mikor odaért ... " és botod megvigasztal engem"... könnybe lábadt a szeme, és onnan sírva fakadva fejezte be a 23ik Zsoltárt! Végül helyre ment, ekkor hirtelen felállt a tanárember és szót kért... "Kedves testvérek! - mondta, én lehet hogy ismerem a Zsoltárt de a testvér - az idős bácsira mutatva - ismeri a Pásztort!!
Kívánom, hogy mindenki ismerje meg a Pásztort személyesen! Ámen.

http://www.trinity.org.hu/

SDG