A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Család. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Család. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. június 28., kedd

7ik évforduloról- FA-TÁ-LIS Volt

Nagyon jól telt a hétvégénk... de inkább beszéljenek a képek.
Júhturós-zöldfűszeres töltött gomba

Barbeque-s csirkecombok

Fa-tá-lis volt :)

7 év- 7 lufi

Tiramisu a'la Tündi - kedvencünk:)


A medence is lekerült a padlásról - Jázmin örömére

Az ajándékozás sem maradt el :)


Séta Debrecen főterén...











SDG

2011. június 24., péntek

7 év - évforduló


Most nem a hiedelmek szerinti 7 szám misztikával foglalkoznék - minek tenném ugysem hiszek benne. Inkább visszatekintésnek szánom. 7 év? Mintha tegnap lett volna, újra zsongnak bennem a érzelmek, ahogy készültünk a menyegzőnkre, terveztünk, kiviteleztünk, és elkezdtük a nagybetüs Életet.
Albérletbe költöztünk, nem volt még autónk, de mivel városközpontba laktunk minden könnyen elérhető volt. Nem volt könnyű időszak, főleg, hogy akkor még nem volt egyszerű az állampolgárság megszerzése. De ahogy az évek teltek, alakultak a munkahelyek, sok mindenbe belekezdtünk, amit utólag lehet megbánás is kísért, de mégis ami a legfontosabb, hogy mindenből tanultunk valami jót és hasznosat. A 7 évünk egyik legszebb gyümölcse az gyermekünk Jázmin. Sok örömet és boldog pillanatot hoz, persze felelősségteljes és lemondással járó életet is, de ahogy szoktam mondani: "Nem adnám Jázmint a világ összes kincséért sem". Amit érzek a hét év alatt, hogy mintha egy teszten vettünk volna részt, amelynek a cime: " A kevesen hű voltál, többre bízlak ezután". Az évek során egyre több mindent bízott ránk a mi Atyánk, amin megpróbálunk hűséggel sáfárkodni, (anyagi javakra gondolok, leginkább). Nagyon hálásak vagyunk mindenért, mert kegyelemből van mindenünk amink van. Az életért az egészségért is hála tölti el a szivem, mert amikor például Kanadában tartozkodtunk, mindenki beteg volt körülöttünk, nekünk pedig egyszer sem kellett orvoshoz menni. Ez is kegyelem. De a 7 év főszereplője: kedves férjem - na persze én is.... még mindig állitom, hogy az egészéges házasság alapja a Szeretet, aki maga Isten. Ha nem jó az alap, minden összeborul előbb utobb. Én is mondhatom, hogy a 7 év alatt ezen az alapon álltunk és állunk, nem emlékszem olyan nagy vitatkozásokra ami nem zárult volna le "mig a nap lement" - ezért is hálás vagyok. Nagy áldás ha egy emberpár ugyanazon a húron pendül. Hiszem hogy ezután is igy lesz, mert ugyanaz Aki megtartott minket eddig, hiszem hogy ezután is megfog tartani hitben szeretetben és békességben.
2004-2011, Június 26
SDG

2011. április 27., szerda

Húsvét 2011


Húsvét előtti hetemet szabadság koronázta. Ez volt a tavaszi szabim. Mikor egy kicsit elfáradok, kell a pihenés. Nagyon sok időt töltöttem a kertben, nagyon szép volt az idő is, töltödtem D-vitaminnal, és egy kicsit a szinem is jobb lett. Kihasználtam minden percét, hogy kinn lehessek a szép kertben. Ásó, kapa gereblye, kezdtek a barátaim lenni... így kis rózsakert van alakulóban, japán kert is, leander és muskátli... és sok-sok gyümölcsfa. Csütörtökön átszáguldtam Váradig, mert érkezett apukám, pénteken pedig jöttek anyosomék, hozták haza Jázmint és természetesen hogy együtt ünnepelhessünk. Azon kivül, hogy ők is segitettek a kertbe paradicsomot, krumplit, paprikát és epret ültetni, hozzájárultak, hogy tényleg ünnepi hangulatunk legyen.
A jókedv, na meg a finom kaja sem hiányzott. Pénteken a fél bárány egy részéből, birkapörkölt sikerült, szombaton pedig báránysült. Töltöttkáposzta anyu kedvéért, pirostojás Jázmin kedvéért készült. De mindez nem sokat érne, ha a lényeget kihagynánk, már pedig, hogy azért van életünk, és szép családunk, mert egyszer Jézus meghalt és feltámadt azért hogy a bűneink meglegyenek bocsátva. Az igazi Bárányra emlékeztunk akkor is amikor ettünk... A gyülekezeti alkalmak is nagyon gazdagon teritették a lelki asztalt. Igy van egyensúlyban az élet is: fizikai-lelki igényeknek megfelelően táplálkozni.

2011. március 11., péntek

Mobil képek...

Reggeli táj március 3-án



Mariann, Milán, Csabi
Nagyon jó, amikor az ember régi barátaival találkozik. Tegnap egy kedves családot látogattunk meg, Mariannal kolléganők voltunk, igaz 2005-ben, de vannak kapcsolatok amiket nem kell erőltetni, mert úgyis működik. A férje nagyon ügyes festő, nem is 1x kértük már meg, hogy kifesse a házikónkat... legútobb mikor náluk jártunk, akkor költöztek új lakásukba, és mindketten pocakosak voltunk... gyerekeink szinte egyidoben születtek (3 napos eltéréssel). Azóta már lehagytak, mert született még egy aranyos kisfiuk, és nagyon szép család lettek.

Jázmin, Márk

Hát igy töltöttük mi a tegnap estét, finom lasagne és gyümölcstorta mellett.
Egyébként élünk jól vagyunk... dolgozunk... sokat..., aztán fáradtan pihenünk, mint itt Jázmin... békésen.

Sütök még finomakat is, mert egy kis rágcsa jól jön mindig:)


SDG

2011. február 27., vasárnap

Újra együtt a család:)


Szombaton megtartotta a debreceni baptista női kör 10ik találkozóját, amiben én is részt vehettem.... Derék asszonyt kicsoda találhat?.... téma. Zeneileg is volt alkalmam szolgálni, Bogival Herminával és Fodor Marikával. Jó volt, sok minden felevenedett előttem az eddigi életemben hallott tanitásokból, hallottam új dolgokat is, örültem hogy én is ott lehettem. Ahogy vége lett, ATty már várt az ajtóbn, mert indultunk Zilahra Jázminért. Estére meg is érkeztünk, és másnap reggeli után már indultunk is vissza, jó volt látni a szülőket, de még jobb volt tapasztalni, hogy jóvolt, jó mamáéknál, de azért apa és anya csak egy van, és nagyon feldobta a tudat, hogy jöhet haza Debrecenbe. Számtalanszor elhangzott, hogy "Anya, apa mennyire hiányoztál, és szeretlek"... és ezt olyan éééédes puszik követték, hogy csak na... Hát újra együtt a család, igy vagyunk mi már egészek és boldogok:)


SDG

2011. február 14., hétfő

VAleNtinNAP



Először Angliában hallottam róla jóbban mondva 1995-ben mikor leszaladtam a hatalmas fa lépcsőn a postafiokomhoz, (mert akkor még nem volt divat ám az email) ésláttam, hogy sok sok képeslapocska halmozodott fel, és mindegyiken valami piros motivum... sziv legtöbbnyire... nagy meresztett szemekkel néztem magam elé, és megkérdeztem Grace-t (egy haverlány volt ő Amerikából), hogy mi történik? Miért kaptam én ezt a sok kis lapocskát amin értékelő szavak fiukól lányoktol egyaránt szivet melengetően sorakoztak... (legtöbbnyire a zongorázást dijjazták, mert azáltal milyen jót tudtak énekelni:) és akkor magyarázta, hogy a Valentin nap alkalmábol kifejezzük a szeretetünket azok iránt akik szimpatikusak, de igaz, hogy leginkább ilyenkor a szerelmesek jobban odafigyelnek egymásra. Nahát ez volt az első találkozásom a Valentin nappal. Furcsa volt látni, ahogy ez a nyugati szokás beférközi a magyarok szivébe is, és ha tetszik ha nem egyre nagyobb teret hódit. Persze mondjuk, (és igaz is), hogy nemcsak ilyenkor kell szeressük egymást, de azért az ilyen napok is jók arra, hogy még jobban odafigyeljunk a másikra.
Nahát mivel a hetünk mindig zsufi, szombatra tettük át... hát jó volt csak egymásra figyelni... és igen kaptam egy szép fehér orhideát és egy nagyon szép karkötőt, mert engem az ízléses ékszerekkel még mindig le tud venni a férjem a lábamról... mit csináljak, nő vagyok... én pedig elkészítettem neki egy csokihabos tortát, amiből még a barátainknak is jutott, hiszen feléjük is kiakartuk fejezni szeretetünket. A Merci (hogy vagy nekem) csoki sem maradt el, ez volt az én ajándékom, na meg a fincsi ebéd..... hát igen a férfiakhoz a gyomrukon keresztul vezet az út a szivük felé.... örökzöld igazság:)
szép az élet...

2010. november 1., hétfő

Hosszú 7vége


Mivel ma, 1én dolgozom, pénteken volt lehetőségem kivenni egy szabadnapot. Jól esett egy kicsit több időt lenni a családdal. Mostanában elég sokat keltem fel többször is éjjel, mert a drága kislányom, akárhogy ötlöztettem, rövid nadrágba, vagy hosszú újjú pizsibe, mindig kitakarozótt éjjel. Én pedig olyan nyugtalanul aludtam, hogy muszály volt 2x 3x is felkelnem, hogy betakarjam, mert féltem, hogy megfázik. Gondoltuk, egy megoldás lenne: a hálózsák! De mivel a fűtés miatt nagyon kellemesen meleg van nálunk, az túl meleg lett volna, és akkor az sem lett volna jó. Igyhát megvásároltam a "jegyet" a nyugodt alváshoz és ugyanakkor a biztonsághoz, hogy Jázmin sem fog megfázni éjszaka. Vettünk neki egy kezes lábas pizsit, igy alá is adok egy vékonyabb ruharéteget, a kezes lábas meg megteszi a takaró dolgát. De hogy mi mennyit jártunk mig egy ilyet találtunk!!! De az igaz keresés nem vész kárba....
Hétvégén főztem húslevest, oldalast sütöttem - Atty kivánságára, és kókuszos kiflit is - Jázmin kivánságára. Voltunk imaházban is, és kezdjük megszokni az új arcokat, és minél többet járunk, annál jobban látjuk a fontosságát annak, hogy jó az embernek feltöltödni lelkileg.
Ahhoz képest, hogy november 1e, nagyon szép az idő és nincs is hideg. Természetesen megemlékezem ma anyukámról is, aki már nincs köztünk, de nagyon messze van Brassó - nem tudnék amugy sem kimenni a temetőbe, az emlékét viszon őrzöm a szivembe, és annak örülök, hogy egynap majd találkozunk. Ő nagyon sokat szenvedett, sok testi fájdalomban volt része, amit én annak idején fel sem fogtam igazán, de most tudom, hogy jobb helyen van, hol nincs sirás, fájdalom. Fülemben cseng egy ének:
C F^G
Van egy ország,
C F^G
Van egy ország,
C F^G
Van egy ország,
F f C e d G C^C7
Amely nem e világból való
F f C e d G C
Amely nem e világból való


F C a d G C^C7
/Ott nincsen sírás és jajgatás
F C a d G C
Ott csak öröm van, és gyógyulás. /2x


/ Ez az ország /3x
/ Isten országa, Jézus a Király. /2x
/ Itt nincsen sírás és jajgatás.

Itt csak öröm van és gyógyulás. /2x

www.keresztenydalok.hu
Milyen jó, hogy élő reménységünk van, hogy nincs vége mindennek a földi léttel! Másképp él igy az ember, másként áll fokuszban az élete, mig az "üdvösség sisakját" a fején hordja. Érdemes hinni Istenben, mert így a halál sem tűnik olyan szörnyűnek.

SDG

2010. október 25., hétfő

Isten éltessen kedves édesapám!

édesapámnak aki ma tölti a 80ik életévét!

"Születésnapodon, nem kívánunk egyebet,
csendes lépteidet kísérje szeretet.
Szívedben béke, lelkedben nyugalom,
légy nagyon boldog ezen a szép napon."
SDG

2010. október 19., kedd

Lessie az új családtag


Bővült 7végén a családunk... egy kiskutyával.

Ő is golden retriever mint Sparky, és el is kellett utaznunk érte, hogy elhozzuk, de megérte, mert nagyon aranyos. Ez már Jázmin kiskutyája, és nagyon élevezi, hogy adhat neki reggel és este enni. Az óvodában is nagy örömmel mondta az óvobácsinak, hogy képzelje el, hogy van kiskutyája.

Egymindennapi rutint kezdünk megszokni... reggel 6kor kelés, készülődés, elviszem oviba Jázmint, elmegyek munkába, Atty is ugynaezt teszi, (neki egy kicsit változóbb a munkarendje mint az enyém), majd délután megyek Jázmin után és haza. Olyan jó érzés, hogy vár az otthon, a család.
Ma reggel megcsodáltam az őszt. Nem emlékszem, hogy 10 év alatt láttam még ilyen szép őszt Debrecenben. Sokat esett az eső, emiatt nem hirtelen hulltak le a levelek, hanem most is folyamatosan váltják a színűket, sárgára, pirosra... reggelenként nem egyszer keveredünk dúgóba Jázminnal az ovi fele... Sok a vasúti átkelő is, ami akadályoz a haladásban. És rájöttem, hogy nagyon nem szeretem ha előttem épp egy kamion vagy busz áll. Akadályozza a kilátást, illetve, az indulásom vagy megállásom az ő lámpájuktól függ, hogy kigyul-e a féklámpájuk vagy nem... hát soxor volt igy az életben is... valami nagyobb körülmény, leszükítette a látásomat. Csak az orromig láttam, ha lehet igy mondani... de milyen jo hogy volt ilyenkor is egy Valaki, akihesz ha fohászkodtam meghallgatott és lépésről lépésre vezetett. Jó hinni, mert megtart a nehéz körülmények közt is, (nem a hit, hanem akiben hiszek), és jó hálát adni is, amikor tiszta az út, és lehet haladni, nincsenek sorompók, akadályok.
"Ha úgy tűnik: túl nagy a próba,
Erőd nem futja, s a cél még messze van...
Ha álmaid árnyék borítja,
S a szíved mélyén a kétség fojtogat -
Úgy biztasson e dal.

Legyen bár oly magas a hegy,
Minden nap följebb érhetek,
Ha lépésről lépésre megyek,
Célba érek -
Nem adom fel!

Egy lépést teszek, egy lépést teszek,
Egy lépést teszek a Jézus oldalán.
Egy lépést teszek, csak egyet vele!
Fölérek a hegyre, mert ő velem!"

2010. október 11., hétfő

hát igy még sosem jártam....

Nemrégiben észrevettem hogy 59 olvasó van bejegyezve... másnap egyszeribol 61 lett. Pedig már annyira szándékoztam köszönteni a 60ik olvasót. Aztán ma megtörtént a csoda, valaki ugy határozott, hogy mégsem akar olvasni igyhát 61ből 60 kedves olvasó van - láthatóan, mert tudom hogy sokkal többen olvasnak, mármint amikor irok. Máriát és Ilonát köszöntöm, mert igy vagy úgy mindkettő egy adott pillanatban a 60ik olvasónak számit. Nekik küldöm ezt a szép virágcsokrot.

Nagyon szép hálaadó ünnepélyen vehettünk részt tegnap.
Nem is tudtam felsorolni hirtelen, hogy milyen sok mindenért vagyok hálás.... nagyon hosszú lenne, ugyhogy pillanatnyilag csak a szivemben örzöm és nem fogom ide leirni. :P
Voltak kellemes meglepik is... itt voltak Veronka néniék Brassoból, egy kicsit fel is idéződtek bennem hálaadóünnepélyes emlékek... dehát forog az élet kereke... mostmár teljesen más környezet, más család tagok vesznek körül, és igy van ez rendjén. A süti is nagyon jól sikerült, mindenkinek (Paul-Gál családnak) izlett, Jázminnak a legjobban :)) ja hogy milyen süti? mézeslapok, meggyel, csokiöntettel.... majd a recept is felkerül amikor időm lesz rá.


Mostmár a megfázásból is kezdek kikecmeregni... de elég kellemetlen volt... főleg szombaton éreztem nagyon rosszul magam... aztán lefeküdtem vagy 2 órát, pihenni, majd felkeltem és ugy gondoltam, csak ha sütök valamit- fogja megmenteni a jókedvemet.... hát igy is lett. Sütöttem, láttam, ettem, és jó kedvre derültem...
Atty ma Miskolcon, ott koncertezik a kórus. Jázmin oviban. Újabban haza jön mindenféle mondókákkal, aztán kénytelen vagyok kikeresni a google-ben, hogy megtanuljam, mert ha véletlenül elfelejt 1-2 szót és nem tudja folytatni, akkor teljes az elkeseredetség. Igyhát én is újra élem gyermekkoromat. Sőt még jobb, mert német óviba járva, nem is nagyon tanultam magyar mondokákat. Hát ennyi. mindenkinek szép hetet.
SDG

2010. szeptember 10., péntek

Szabadság vagy nem szabadság?

Akkor és arra szabad az ember amire ő jónak látja... nahát hivatalosan is szabadságon vagyok már lassan 2 hete, de nem is volt annyira szabadság, hiszen tudtam, hogy egy új korszak jött el, mégpedig az ovi. Jázmint fokozatosan hagytam több órát de láthatóan nagyon szereti ott, és az eperke jel is nagyon megtetszett neki. Első nap még egy kicsit ott maradtam vele, de második nap már nem, és mondta az ovonéninek, hogy szomoru, mert nagyon hiányzik anya, de harmadik nap óta már természetes neki, hogy minden reggel indulás van oviba. Jó is, mert jövő héttől munkába menet leteszem őt, hazafele pedig felveszem. Hát igen, ebből is látszik menyire gyorsan telik az idő. Már lenyűgözte az ovónéniket az énekeivel, és azt mondták, hogy már nagycsoportos hanggal rendelkezik. Remélem az apukájátol örökölte :) Nagyon jó ovi, látszik hogy sokat foglalkoznak a gyerekekkel, játszva tanitják őket meg mindenre, csak 1 hete járunk oda, de hihetetlen milyen szép fejlődés mutatkozik nála. Még mi lesz a következő években nem tudom, de hiszem hogy Isten majd gondoskodik az anyagiakról is, amit erre az ovira szánni kell. Jöjjön most néhány kép:





SDG

Jázmin 3 éves

szülinapjára úgy sikerült, hogy nagyon kedves vendégek látogattak meg minket: Bákai Olganéni és IStván bácsi, és Katinéni is. Nagy volt az öröm Jázmin szemében is, mikor rég nem látott kedves személyekkel találkozott:)) Néhány kép a szülinapról:









SDG

2010. június 6., vasárnap

MA igazi pihenő napunk

volt. D.e. elmentünk a gyülekezetbe, ahol végre én is meghallgathattam Kovács Géza testvér szolgálatát. Nagyon sok jót hallottam már róla, hát tényleg kora ellenére fiatalos szolgálatot hallhattunk. Jó volt találkozni régi ismerősökkel, és olyan jól esett, hogy mindenki kedvesen fogadott. Az Úrvacsorai alkalom alatt is jó volt elmélyülni, megújitani kapcsolatomat azzal kit a legjobban szeretek, az Úr Jézussal, bocsánatot kérni, megújjulni. Köszöntötték Tibit és Herminát is, és ugy elgondoltam milyen jó lenne, ha a brassoiak is tobbet lehetnének itt... Veronka néniék, Robiék Dalmáék... jaj de messze van ez a Brassó :( de nemsokára jönnek ujra... merthogy juliusban menyegző!!!
Mikor hazajöttünk már a rég álmodott bográcsozás került sorra, ezúttal János szomszédunk jóvoltából nyuszi husit használtunk amiből inycsiklandó pörkölt lett, finom krumplipürével, paradicsomsaláta és káposztasalátával tálalva. Na tessék a konyhás blog is mostmár megvolt:) Epres tejszinhabos somlói fagyi mellett pedig hálás köszönetünk emeltük fel az élő Isten felé, mindazért a jóért amit nekünk adott: család, pihenés, kinti kajálás ami egyben rekreáció is a fáradt ember számára. Délután pedig tanulás, tanulás, tanulás... mert holnap tesztek... szép hetet mindenkinek.
SDG

2010. február 26., péntek

Megérkeztünk

Debrecenbe, nagyon jó utazásunk volt, az air canada és malév, jó járataival jöttünk. Jázmin néha felsirt, de aránylag jól birta az utazást. Most nagyon csúnyán köhög és szipog, ugyhogy hétfőn irány a doki. Nagyon sok szeretettel fogadtak itt minket barátaink, ismerőseink. Hogy miért is jöttünk haza? Irom a következő bejegyzésbe...
SDG

2010. február 23., kedd

Februári utolso

bejegyzés Torontobol...


(ezt a képet akkor készitettuk, amikor ide utaztunk)

Készülünk a nagy utra. Sajnos Jázmin belázasodott az éjjel, elkapott valami virust, köhög is, de reméljük az Ur Jézus meggyógyitja. Addig is lázcsillapitot kap. Aki teheti imátkozzon hogy nyugodt utazásunk legyen. Egy kicsit görcsbe rándult a gyomrom ma reggel, mikor arra gondoltam este repülőre kell ülni. Hosszú egy utazás ez, de hisszük, hogy Isten velünk lesz. Majd ha tehetem, jelentkezem Debrecenből. Addig is áldott hetet!
SDG

2010. február 19., péntek

Pörög az élet!


Jázmin világjártas kislány :)


Tim Hortons - kávé, olyan kanadai nagykovet cikk, mint a juhar szirup


Jázmin a hordón...


Niagara...

Hét elején voltunk a Niagarnál, nagyon kellemesen utaztunk hála Sanyinak, és az Úrnak hogy megörzött abba a "lapovita si ninsoare" időjárásban. Mig mi intéztük az ügyeimet, addig Attila és Jázmin ott maradt egy pláza szerűségbe ami pont a vizesésre nézett. Tudtátok, hogy van egy amerikai és egy kanadai vizesés a Niagarán, és az utobbi a nagyobb? Persze nem sokat láttunk belole ahogy a képen is látszik, de még igy is csodáltam a természet erejét. Az emberek is kihasználták, mert jó nagy erőművet épitettek oda. Este peddig a Peller étterembe vacsoráztunk, méltó befejezéseként a napnak. Hű, nem is tudom pontosan mit ettem, az biztos hogy borju hus volt, angolosan, amit én eddig kimondottan nem szerettem, de ez annyira zsenge hús volt, hogy a "finom a köbön" sem lenne elég hogy leirjam. Igazi ínyencség.
Mindenképp a Niagarára még vissza szeretnénk menni, hogy a természetet a teljes szépségében megcsodálhassuk, majd ha már végre kitavaszodik.
Mostmár teljes egészében a haza való utazásra koncentrálok, pakolok, szervezek, teszek-veszek, remélhetőleg minden rendben menjen. Őszintén nem vagyok kész erre az utazásra, de hiszem hogy Isten megáldja ezt az utunkat is.

SDG