idén nagyon békés és nyugodt! És én annyira tudom ezt értékelni. Az elmult idoszak csupa rohanás volt, és most pedig végre eljött a pihenés ideje. Ugyanis tudatosan nem vállaltam tul magam a konyhában vagy a ház teendőivel, hogy tudjak több időt tölteni a családdal. A gyülekezetben is az alkalmak jól alakultak, 24én délután egy kedves hangulatos Istentiszteleten vettünk részt, és 25én is megtiszteltük Istent jelenlétünkkel. Érdekes volt urvacsorát venni karácsony napján, de én ebből azt értettem meg, hogy Jézus azzal, hogy megszületett nemcsak a bébikor, gyerekkor és emberi lét küzdelmeit vállalta hanem a keresztet is.
Itthon sok féle karácsonyi zene szól nálunk, Faith Hilltől elkezdve Bill Gaither vocalbandig, és mind szép. Ami nagyon sziven tud ütni az "I'm dreaming of a white Christmas", mert itt Debrecenben csak álmodunk mostanában a hórol és sajnos csak álom marad. Ilyenkor visszagondolok a Brassóban eltöltött éveimre. Ott mindig van hó, .... és ilyenkor a nosztalgiázás is erőt vesz rajtam. De ha ennek a végéhez érek, akkor az biztat, hogy az ember ott boldog ahol Isten áldását érzi az életén.
Nekem tetszik a karácsonyi nyűzsgés a bevásárló központokban és üzletekben, mégis azt kell mondanom, hogy minden ami körülvesz az csak ráadás Istentől. Egy gondolat fogalmazodott meg bennem tegnapi nap:
Ha van Szeretet, öröm és békesség az otthonunkban, akkor gazdagok vagyunk. A többi csak ráadás.
Lassan vége az évnek, mit hoz a jövő csak Isten tudja, de Ő tudja, és ez biztonságot ad.
SDG