A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Elmélkedések a nagy Könyvből. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Elmélkedések a nagy Könyvből. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. január 29., péntek

Szerelmes levél



ez a levél igeversek alapján lett megirva... az Igehelyek itt
SDG

2010. január 5., kedd

Újévi Igék

Minden év elején imátkozok, hogy Isten adjon egy vezér igét arra a bizonyos évre. Most egy kicsit furcsán is éreztem magam, mert nemhogy 1-et, hanem 3at is kaptam.
- Egyet a szivem mélyén,
2Kor 2:14: Hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt.
- másikat dekoráció közben segéd eszközként kihúztam egy kártyát és ez az ige volt rajta, ugyanezt nyomta a kezembe Jázmin is, ő matricaként talált rá az egyik dobozban,
Jelenések 3:11: Eljövök hamar, tartsd meg amid van, hogy senki el ne vegye koronádat.
- a harmadikat pedig még a táborban kaptam, Új év átlépésekor, vehetett 1et mindenki a dekor fáról.
1Móz 18:14 Van-e valami lehetetlen az Úr számára?
Annyi kérése van az emberfiának és asszonyának újév elején, hogy nem is csoda ha nem 1, hanem több Igével válaszol az ISten. Mindegyiket a szivembe zártam.
Vannak új évi fogadalmak? Hát ez erős szó nekem, hogy fogadalom, inkább elhatározás: szeretnék többet imátkozni, és kevesebbet beszélni, főleg negativan. Inkább szeretném meglátni a jót mindenkiben és azt értékelni, a rosszat pedig elmondani Istennek, aki kegyelmesen hiszem, hogy meghallgat.
Kegyelem-Ima-SzentÉlet-Dicséret.
SDG

2009. március 25., szerda

Dávid-i és Saul-i vezetés - konklúzió

Saul
látszat embere
nem számított saját vagy emberek háttere
soha nem tudott megtérni 1Sám 24:17-23
használta az embereket
démonokkal paktált
lezüllesztette Izraelt
folyamatosan toborzott embereket a rosszra
nagyon sok embere meghalt
nem számolt a látóemberrel, soha nem kereste meg Sámuelt
látszat istentisztelet végzett
ledarálta a prófétai tekintélyt
öngyilkos lett


Dávid
az emberek véleménye nem érdekelte
mindig a háttér, a valós értékek számítottak
megtért bűneiből
szolgálta az embereket
Isten Lelkével betöltve volt
felemelte Izráelt és legnagyobb királyságnak tekintjük az övét
Dávidhoz Isten küldte az embereket
Dávidnál nem voltak emberi élet veszteségek (háborukban)
minőségi dicsőítés, személyes kapcsolat Istennel jellemezte
újszövetségi istentiszteleti formát vett fel
tisztelte a prófétai tekintélyt
békében halt meg 1Kir 1:10

Ha valaki ezútán megkérdezné miért is kellene megtérnie, úgy gondoltam felhozom neki ezt a történetet... itt nyilvánvaló, hogy merre visz az Úr útja és merre az ördögé. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy ilyen sok mindent tanulhattam egy régi jól ismert történetből. Újra bebizonyosodott, hogy a Nagy Könyv az élet minden problémájához tud megoldást nyújtani. SDG

Dávid-i és Saul-i vezetés IV.

Dávid és Góliátról itt olvashatunk 1Sám 17:23-25 Amint olvassuk a történetet rájövünk hogy, Góliát legerősebb fegyvere a beszéde. Dávid pedig 17:37,45 az Úr nevével megy ellene és Isten nevével védekezik. Éppen ezért Dávid győz és népszerűségre tesz szert, Saulban viszont óriási irigység születik.
1Sám 18:6-30 Saul csapdába akarja csalni D.ot, azáltal, hogy feleségül akarja adni a lányát, mert
irigy, féltékeny és fél Dávidtól. Ebből a tanulság az, hogy a kapcsolatok megromlásának leggyakoribb oka az irigység és a félelem.
A pozícióban lévő embereknek, a nagyhatalmaknak is a leghatékonyabb fegyverük a beszéd. (lásd: politika) Saulnak viszont a fő vétke, hogy Isten embere, Dávid ellen tette mindezt.
Ennek ellenére Dávid szerény marad, és tiszteli Sault, pedig már őt is felkente Sámuel királynak. 1Sám 22:11-23: Saul parancsba adja, hogy az Úr papjait meg kell ölni, mert így ő lett volna az egyedüli pap. Micsoda önző magatartás!
Ebből a tanulság, hogyha elnyomjuk a Szentlélek hangját, akkor a saját akaratunkat érvényesítjük.
Most már az edomita lesz a barátja, aki eddig ellenség volt. Dávidot, pedig aki barátként viselkedett, ellenségnek tekinti, és elakarja D.ot szigetelni a társadalomtól. Megöletné D.ot és a papokat, akik megtudnák őt szabadítani a gonosz szellemektől.
Ma is, azok ellen fordulnak az emberek, akik tudnának segíteni a szabaduláshoz vezető úton. A lelki vezető hangját megölni... már nem ritkaság, hogy fegyvereket is rántanak elő papok, lelkészek ellen Amerikában :(
Mi is volt Nábob papok "bűne"? Az, hogy odaadták Dávidnak a szent kenyereket és Góliát kardját. Dávid innentől kezdve menekül, vízesés és barlangok adnak neki menedéket. Viszont az egész vezetői jelleme az üldözés alatt alakul. Dávid igaz bírónak látta az Urat. Megkellet tanulnia, hogy nem szabad visszaélni a hatalommal. Ugyancsak megtanulta az indulatait fékezni. A vezetéshez kevés a felkenés, az Úr segítségére folyamatosan szüksége volt. Megbízható lett: "akár az Isten angyala". Még az ellenségei is ezt mondták róla. Alázatos maradt. 1Kir3:6 mindig egyenes szívű volt, nem hárította a hibáit másokra. Ez idő alatt Saul is fejlődött a következőkben: Megtévesztés, hangulat keltés főleg Dávid ellen és a bűnbak keresés.
D. megtanulta elvenni Isten vezetését. Saul viszont megtanult függetlenül kormányozni, már csak gonosz lelkekkel egyre inkább tartja a kapcsolatot.
Saul áldozott - büntetést kapott
Dávid áldozott - nem kapott büntetést. 1Kron 12 Miért?
Melkisédek rendje szerint Zsid 7:1-4, 17,21
Melkisédek magasságos Isten papja, Jézus, Dávid örröképap is.
Melkis. rendje szerint, Istentől felkent pap, ami örökkétart
Zsolt 110.
Dávid nemcsak király, hanem próféta is, és pap is. Az engedelmessége miatt mind a 3 szolgálat megadatik neki, ezért őt nem tartja Isten jogtalanul közeledőnek, aki az áldozatok bemutatásával magát akarja kiemelni.
Az ilyen pap: gyolcs efódot viselt (papi ruha), és olvassuk, hogy Dávid is igy táncol a szentsátor előtt. Dávid sátorában nem volt szentek szentje, de ott a frigyláda, ahová ő bemegy, és a frigyláda körül nem hal meg senki. Ezért Dávidkirályt újszövetségi papnak tekinthetjük. Kialakítja az újszövetségi dicsőítést. Zsolt116:17 hálaadással áldozok... Róm4:6-8
2Sám 7:1-16 -Templomot akar építeni az Úrnak
-indul alázattal, szebb házba lakik mint az úr
-de nincs engedély, Dávid bűne miatt 2Sám 11
-újabb alázat, rendbe van, nem engedetlenkedik, hanem imádságban jön Isten elé
-jutalmat kap, hogy az ő véréből való fogja felépíteni, és örökkévaló lesz királysága
-újabb alázat, mindent előkészít 1Krón. 28:11-19
Dávid bűne és büntetése: Nátán 2Sám 12:13-19 próféta rávezetette, hogy miért hibázott, óriási bűnbánat
2Sám 14: népszámlálás - második nagy bűn
2Sám1: 17-27 Dávid tisztelte Sault mint király, még halála után is. A futár azt mondta, hogy ő ölte meg, jutalmat várva, erre D. megölette. Siratta Sault és Jonatánt gyászolta.




Megj.: Ezt a jegyzeteimből egyenesen másoltam ide... ezért olyan jegyzetszerű :)

2009. március 20., péntek

Dávid-i és Saul-i vezetés III.

A hűséges pásztorfiú

Gerhardt, a német pásztorfiú nagyon szegény volt. Egy nap, amikor az erdőszélen, a völgyben legelésző nyájat őrizte, egy vadász jött ki az erdőből, és azt kérdezte tőle:- Milyen messze van innen a legközelebbi falu?- Hat mérföld, uram - válaszolta a fiú -, de az odavezető út csupán egy ösvény a juhok számára, és nagyon könnyen el lehet tévedni rajta.A vadász a tekervényes csapás felé nézett, és azt mondta:- Fiam! Nagyon éhes és szomjas vagyok. Elveszítettem a társaimat, és eltévedtem. Hagyd itt a nyájat, és mutasd meg nekem az utat. Tisztességesen megfizetek érte.- Nem hagyhatom el a nyájat, uram - mondta Gerhardt. - Elszélednek az erdőben, és lehet, hogy a farkasok felfalják őket, vagy rablók kezébe kerülnek.- Micsoda? - értetlenkedett a vadász. - Ez nem a te nyájad. Egy-két juh elveszítése nem jelent nagy veszteséget a gazdádnak, neked pedig többet fizetek, mint amennyit egész évben keresel.- Nem mehetek, uram - felelte egyenesen Gerhardt. - A gazdám rám bízta a nyájat, és megfizet az elvégzett munkám után. Ha elvesztegetem az időmet, ami nem az enyém, és a nyáj elvész, az olyan lenne, mintha én loptam volna el a bárányokat.- Nos - mondta a vadász -, akkor bízd rám a nyájat, mialatt te elmégy a faluba, és hozol nekem ételt, italt, és vezetőt. A nyájnak gondját viselem addig.Gerhardt a fejét rázta.- A nyáj nem ismeri a hangodat, és… - elhallgatott.- És? Nem bízol bennem? Tisztességtelennek látszom? - kérdezte dühösen a vadász.- Uram! - szólt a fiú. - Te megpróbáltál rábírni engem a kötelességem elhagyására, és azt akartad, hogy szegjem meg a gazdámnak adott szavamat. Honnan tudhatom, hogy megtartod az ígéreted?A vadász elnevette magát, mert érezte, hogy a fiú teljesen sarokba szorította. Így felelt neki:- Látom, gyermekem, hogy te hűséges és rendes fiú vagy, nem felejtelek el. Mutasd meg nekem az utat, és megpróbálok egyedül eljutni a faluba.Gerhardt ekkor felajánlotta az éhes embernek a tarisznyájában lévő ennivalót, és a vadász boldogan elfogyasztott mindent. Ebben a pillanatban feltűntek a társai, és Gerhardt legnagyobb meglepetésére kiderült, hogy a vadász nem más, mint a nagyherceg, aki az egész környék tulajdonosa.A herceg olyannyira értékelte a fiú becsületességét, hogy nem sokkal később elküldött érte, magához vette és taníttatta őt. Néhány év múlva Gerhardt nagy befolyású és magas rangú emberré vált, de holtáig becsületes és igaz maradt.


Ki ne ismerné a kis pásztorfiút Dávidot, akit a nyáj mellől hivott el királynak Isten. De lássuk csak tényleg kicsi volt? Hát lehet termetében igen, főleg hogy mindenki Góliát mellett látja, de azért ha jobban megfigyeljük, nem is volt olyan kicsi. Amint Dávid elhivásáról olvasunk (1Sám 16:6-13) láthatjuk, hogy nagy szive volt, hisz a kis báránykát még az oroszlán szájábol is képes volt kimenteni. Már itt megtanitotta Isten neki, hogy a juhait őrizze. Ezt láhtatjuk később, hogy a katonáit is védeni tudta, szerette őket. Egy mai napig alkalmazott izraeli katonai stratégia, hogy ha az ellenség elrabol egyet is, nem számit hogy közlegény, vagy felsőbb rangú katona, azért képesek 4en utánna menni, még akkor is, ha ez az életükbe kerül. Ezért is kevés katona esett el, és mai napig is győzedelmeskednek a harcokban. A harc a zsidó nép számára ma is, régen is olyan természetes volt, mint nekünk a bevásárlás. Hmmm... Szóval Dávid tudta a juhait őrizni, ezzel is bizonyította, hogy a szive a helyén volt. Ismerte az élet jelenségeit - a viharokat, napsütést. Ebből azt tanultam meg, hogy Dávid azért volt jó király emberileg nézve, mert már előzőleg bizonyított az élet mindennapjaiban. Elhangzott egy mondat az előadáson: Ha bizonyítasz világi szférában akkor mehetsz Isten népe között is szolgálni.


Amint Dávid felkenetik, 13-15v - az Úr Lelke rászáll, Saulra ez időtájt pedig a gonosz száll. Itt két irányba megy az életútjuk, az egyiknek felfele, másiknak drasztikusan lefele. Dávid életében már látszott a kenet, de ennek még növekednie kellett. Sok éneket, zsoltárt irt, mert rájött hogy a legnagyobb harcot akkor vivja és győzedelem fele tart amikor dícsőiti Istent. Egyik fő gondolat ami bennem maradt, hogy tudta hálaadással dicsőiteni az Urat, tudott örülni. És elgondolkodtam, hogy miért csak a bűneimen bánkódnék, (az is kell), de van amikor eljön az öröm ideje, és akkor én ezt hogy mutatom ki? Hát eléggé berezelek ilyenkor, mit mondanak a körülöttem lévők, és azzal nyugtatom magam, - hát a szivem az örül... De megtanultam egy leckét: ha örülök valaminek, természetesen fülig ér a szám, ha örömmel éneklek, akkor is egy csepp mosoly, nem árt. Dávid táncolt is az Úr előtt... hűha én elég konzervativ vagyok, tánc... az messze áll tőlem. Aztán megfigyeltem Jázmint, hogy ahogy mennek a Gaither dalok, természetesen tapsol, lóbálja magát (mondjuk táncikál), és kacag, látszik hogy örömet szerez neki ez a fajta zene. Én miért nyomom el magamban azt ami természetes kellene hogy legyen? Nem tudom, de nyitott vagyok arra, hogy tanitson Isten, és ami tőle van, azt szivesen felvállalom. Dávid táncolt örömében mikor az Úr ládája, a frigyláda visszakerült Jeruzsálembe. Még felesége Mikál is megfedte ezért. Nem is lehetett gyermeke büntetésül. Dávid kiöntötte szivét lelkét az Úr előtt, nem félt az emberektől, de félte Istent. Ugy-e milyen nagy ellentét Dávid és Saul között?
folyt. köv. Dávid és Góliát

SDG

Dávid-i és Saul-i vezetés II.


Saulon látni a szerénységet, amikor őt akarják királlyá választani. Viszont a hatalom megkaparintása után a pap és prófétai tekintélyt maga alá akarja gyűrni, és diktatórikusan akarja a népét vezetni. Azt nem lehet róla elmondani, hogy kapcsolata lett volna Istennel, de veszi a bátorságot és ő mutatja be az áldozatot Sámuel helyett, és mikor a próféta kérdőre vonja, nem ismeri be vétkét, inkább Sámuelre veti ki a helyzetét, hogy amitatt vétkezett mert Sámuel nem érkezett meg időben. Amugy ezt látni Saul egész vezetése alatt, hogy mindig más volt a hibás az ő bűnéért, nem vállalt felelősséget a tévedések miatt.

1Sám 13: 11-14 ..."bátorságot vettem magamnak"


Erre mondja Sámuel, hogy jobb lett volna engedelmeskedni, mint bátorsággal áldozatot bemutatni. Úgy látjuk, hogy ez azért történt, mert félt a néptől, és azt a látszatott akarta megőrizni, hogy ő a tökéletes, jó király. Első nagy tévedése, hogy inkább a néptől félt és nem Istentől (1Sám 15: 9-35) Saul jól indult: alázatos volt, katonai feladatait jól végezte, tisztában volt hatalmával és korlátaival. Akkor kezdődött a probléma amikor látszólag Sámuelt tisztelte, de az Urat nem. 23v. mint a varázslás bűne, olyan az engedetlenség... ezért vetette el őt Isten. Ezen úgy mélyebben elgondolkodtam, hogy az Isten iránti engedetlenség milyen utálatos Isten előtt -olyan mint a varázslás... Saul is lassan az okkultizmusba menekült, elvakult és elkezdett furcsa dolgokat tenni. Elkezdte üldözni a jó embereket: hadvezéreket, Dávidot, leölette a papságot. Mindig másra veti a bajok okát, ő nem vállal felelősséget. Zsarnokoskodik, szerepzavarban szenved, papnak prófétának képzeli magát. Az ellenséget barátként, a barátot ellenségként kezelte.


Hát adja az Úr, hogy mindig engedelmesen tudjak neki szolgálni, hisz itt is látszik, hogy csak 2 út van, az Isten útja és az ördögé. Saul sajnos ezt nem vette észre időben.


Tovább azt analizáltuk, hogy milyen módon választottak vezetőket a királyok, névszerint Saul és Dávid.

Saul: vagy egy meglévő pozíció, vagy megadott adottság szerint - nem jellem szerint
Dávid: szívük alapján, mert tudta, hogy ha a szivük a helyén van, akkor a többi képességet fejleszteni lehet.


Én vajon milyen érveket hozok fel, amikor barátokat vagy szolgálótársakat választok? A lényeg, hogy a szivük a helyén legyen, Isten kezében, mert utánna az adottságokat is Ő tudja alakitani bennük és bennem is.


folytatom majd Dávid elhivatásával....

2009. március 19., csütörtök

Dávid-i és Saul-i vezetés I.

Hát már dióhéjban beszámoltam, hogy milyen is volt Tokajban, de annyira bőséges volt a lelki asztal, hogy itt is leszeretnm irni, megosztani. Szombat délelőtt Dávid-i és Saul-i vezetésével foglalkoztunk. Nagyon sok minden van amit leszeretnék irni, ezért lehet több részben is meg kell osztjam a gondolataim.
Sámuel próféta ideje alatt, Izráel életében egy kiemelkedés, virágzás látszik, mert ujra Isten gondolkodás módjába álltak vissza az emberek. Sámuel jól végezte küldetését, mégpedig, hogy Isten követésére, szolgálatára vezesse vissza a népet. Éppen ezért érthetetlennek tűnt, hogy miért akart a nép királyt, dehát ha már minden népnek volt a környező országokban, akkor pont nekik ne legyen. De miért is akartak igazán? Isten túl magas mércét szabott nekik, mint Királyok Királya? Ezekszerint a nép a saját mércéjét akarta lentebb tolni. Gondolhatták, ha a király is egy ember lenne, akkor neki nem kell elszámolni mindennel, hisz ő is bűnös, ő is csak egy ember.... Látni Isten felháborodását is, de ennek ellenére megengedi, hogy királyt válasszanak maguknak. Furcsa mód volt ahogy megválasztották Sault ... egy fejjel volt magasabb... (1Sám 10: 23-24) Igy létrejött a Teokratikus vezetés, amit az isteni háromszögnek is nevezünk:
1. Királyság
2. Papság
3. Prófétai tekintély

A király feladata volt, hogy kormányozza a népet, a papok feladata a törvény tanitása, ennek gyakorlati helyes alkalmazása és az áldozatok bemutatása volt. A prófétának pedig az Isten akkori aktuális akaratát kellett közvetítenie. Őt návi-nak hivták, ami látót jelent.
Folyt. köv.

2009. március 11., szerda

A hegyekre emelem


"Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segitségem. Az én segitségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és földet. - Zsolt: 121:1-2 (régi ford.)
Izráel, ahol a Bibliát írták, igazi 'dombvidék'. Mindenütt hegyek és dombok emelkednek. Valójában a Biblia azt írja, hogy 'felmenni Jeruzsálembe', 'a hegyen épített városba'. A Szentírásban mindenütt utalások vannak ezekre a hegyekre és dombokra, és bátorítás hangzik az izraelitáknak, hogy 'tekintsenek fel' a hegyekre, és nézzenek fel a mennyre.
A tanitványok mikor felemelték tekintetüket, látták a feltámadt Krisztust, amint 'felemelkedett' Atyjához a mennybe. Azt olvassuk, hogy amikor Jézus Krisztus visszatér, a felhőkben jön, és ugyanúgy érkezik vissza, mint ahogy itthagyott bennünket. A fölfelé tekintés az emberek figyelmét elvonja földi körülményeiről. Megváltoztatja a távlatot.



Ha valaha utaztál repülőgépen, akkor tudod, hogy a földön lévő dolgok látványa egészen más, mint lent a földön. A holdon és az űrben a földről készitett képek egészen másként mutatják a földet, mint ahogy elképzeljük, amikor rajta vagyunk. Ilyen távlatot akar Isten nekünk adni önmagunkról. Amikor Istenre nézünk önmagunk és körülményeink helyett, megváltozik a perspektívánk.




Ne vessz el az életkörülményekben. Tekints a hegyekre, hogy megnyerd Krisztustól a vezetést. Tartsd szemed a keleti égbolton: 'emeljétek fel fejeteket, mert közeledik megváltásotok ideje'.(Luk: 21.18)"

Billy Graham: Szemeimet a hegyekre emelem - Elmélkedés az év minden napjára
SDG

2009. március 4., szerda

Az élet ritmusa

Úgy tapasztalom, hogy ahogy a zenében is a zeneszerzők megadják, hogy Moderato-ban, Allegrettóban, vagy egyébb ritmusokban játszodjuk el azt a bizonyos zenedarabot, ugy az életnek is megvan a maga ritmusa. Van amikor gyorsabb, van amikor lassúbb.
Jelenleg a mi (családunk) életritmusa olyan közepesnek minősíthető. Járunk dolgozni, neveljük Jázmint, és időnk legtöbb részét az ő nevelése tölti ki, persze nem utolso sorban a gyülekezeti élet is beletartozik ebbe a ritmusba. Volt amikor túlpörögtünk (főleg én), és lelki kimerültség lett a következménye, amiről már irtam régebb. Emiatt óvatosabbak vagyunk, mennyire vállalunk fel feladatokat. Nagyon igaz amit a Nagykonyv ir: Mindennek megvan a maga ideje! Jelenleg életünkben a sorrend: Isten, (és az ő akaratában való élés), család, (merthát csak egymásra számithatunk, ezért egymást kell vezessük, segítsük, stb) majd a gyülekezet (az itteni gyülekezeti élet megélése, és ottani zenei szolgálat), majd a társadalom (nem hivő ismerősök, kisdiákok stb)... Hogy mi volt tavaly azt tudom (pörögtünk, mint a titirez), most mi van azt is tudom, (próbáljuk egyensúlyba tartani életünk sok területét), hogy mi lesz jövőre, azt már nem tudom, de remélem egy kicsit több időnk, magunkra, gyülekezetre. Ezt igazán csak azok értik akik benne vannak. Van olyan felfogás, hogy hát a gyereket hurcolhatni lehet mindenféle rendezvényre, programra, én tisztelem ezt a meglátást, de saját véleményünk nem ez.
Ma arról olvastunk Attyval, Móz. könyvéből, hogy a nép elkezdett zúgolodni, és akkor Mózes ráütött a sziklára 2x, és viz jött belőle. Nekem a tanulság az volt, hogy az az ember aki csak a jelenben él, az vagy zugolodni fog, vagy dőzsőlni, azon az alapelven: együnk igyunk, mert holnap ugyis meghalunk. De ha látjuk a múltunkat (tele kegyelemmel és csodákkal) és tudjuk merre tartunk (mennyei Kánaán felé), akkor a jelenünk nem lehet pillanatnyi érzelmekkel teli, hanem hálaadás és reménység együtt, mint 2 szólam szólal meg a jelenben is. Múlt, jelen, jövő, ez mind az Úrnál van, és ami nekünk jövő, Isten már múltnak tekintheti.

SDG

2009. február 13., péntek

Az ezüst harsonák szerepe..

Tegnapi áhitat igeszakasza (4Móz 10: 1-10) jobban kifejtette magát mint máskor... fantasztikusnak tűnt, hogy Isten még az apródolgoknak is milyen fontosságot adott, és ezek az apró eszközök, milyen nagyszerű szerepet játszottak a szervezett éltemódban Izráel népe között. Legjobban az forgatta meg a fantáziánkat, milyen lehetett, hogy megfújták a riadót az egyik kürttel, elindult a nép keletről, ha másodszor fújtak riádot akkor délről. De ugyanakkor a gyűlést is ezzel jelezték, és ha Áron fiai (a papok) fújták a harsonákat, akkor gyülekezeti alkalomra hivást jeleztek. Gondolom én, zenész fejjel, hogy minden féle jelzésnek más melódiája volt, mert nem biztos, hogy a tábor legdélibb csücskének emberei látták, hogy most épp egy pap fújja vagy egy katona fújja a harsonát. Nagyon tetszett ez a szervezettség- ISten a rendnek Istene.
Van amikor hallom -minek tervezni, hisz ugyis ember tervez, Isten végez, mintha Isten mindig áthuzza az ember terveit-és hasonlók. De lám, lám van amikor érdemes a jövőre nézve tervezni, hogy mikor milyen 'harsonát kell megfújjni'. Ez alatt értem például, hogy érdemes elgondolkodni, nekünk mint Isten szolgálatában álló zenefelelősöknek, hogy milyen melódiákat, szövegeket tanitunk meg az embereknek. Ha harc van életükbe, lesznek vajon olyan énekek a szivükbe (és nem utolsó sorban memóriájukba) amik majd emlékeztetik őket arra, hogy Isten velük van?! Móz 10:9 "Ha hadba indultok... ezekkel a harsonákkal fújjatok riadót, akkor majd megemlékezik rólatok Istenetek az Úr és megszabadultok ellenségeitektől." De nemcsak a harcban, hanem ünnepnapokon is...
Két fontos dolgot tanultam meg:
1. Érdemes a jó működés érdekében előre megszervezni dolgokat, méghogyha plusz időt és energiát is vesz igénybe:
2. Ujra megerősösött bennem a gyülekezetben való éneklés fontossága és annak szerepe az emberek életében. Ezért mint zenész előre készülnöm kell, imátságban és szervezésben, hogy vasárnaponként a zene szolgálat ne csak hirtelen döntésekből álljon, hanem felépitett szolgálat legyen Isten Lelkének vezetése alatt.
Akkor fújjuk a harsonákat - akire ezt a szolgálatot bizta rá Isten!!!




2009. február 6., péntek

Tükröm, tükröm...

Ugy-e milyen általános egyszerű tárgya az otthonunknak?
Tegnap voltam fodrásznál, mert hát néha ez is kell, de nem először lepődtem meg, hogy milyen furcsán is nézek ki a Böbe tükrében. Egy kicsitt sápadtabbnak, a fejem nagyobb mint az otthoni tükörben, szóval szörnyen. (Lehet ezzel akarják rávenni a kedves kuncsaftokat, hogy a felső emeleti szépségszalonba is benézzenek rögtön::)) Na de a frizu jó, egy picit másabb mint eddig. Aztán otthon már nyugodtan néztem tükörbe, mert ott már tetszett amit láttam :)

Sokféle "tükörrel" találkozom mindennap. Hiszen minden visszajelzés szóban vagy cselekedetben egy tükör. Van amikor segít, van amikor elkeseredem, tényleg ilyen vagyok? De a legjobb tükör számomra Isten Igéje. Abban látom csak meg igazán, hogy ki vagyok, és hogy kinek szeretne látni az Úr, aki formálgat az Ő türelmével mindennap.
"Ha valaki, csak hallgatója az Igének, de nem cselekszi azt, olyan mint az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy és nyomban el is felejti, hogy milyen volt" Jakab levele 1: 23-24

Miről is volt szó vasárnap?... Ja, igen a léviták szolgálatáról... Te emlékszel?

"Mert most tükör által, homályosan látunk, akkor pedig színről szinre..."

Akármi is homályositja a mostani látásomat, talán a határtszabó értelem, vagy, hogy még átkell lépni a halálkapuját... a lényeg, hogy eljön a nap, amikor már nem lesz tükörre szükségem, és szinről szinre meglátom az én Istenemet. Ilyenkor ez a gondolat egy kis könnycseppet is csalogat a szemembe. Jó az Ige tükrébe nézni mindennap. Mint ahogy teszem az én egyszerű itthoni tükrömmel is. Megnézem a frizurám, sminkem, felcipzároztam-e a nadrágom,nem-e gomboltam el a kardigánom,..... de vajon mindig sikerül felölteni a Lélek fegyverzetét is (Galata 6: 10-20), és úgy tükörbe nézni, majd nekiindulni a napnak? Hát szivem vágya ma ez...

Tükröm, tükröm.... Ige, Ige... de jó, hogy vagy!


SDG

2009. február 5., csütörtök

Ahogy a felhők fölött...


mindig süt nap... ez az ének szállt szárnyra szivemben, amikor a 36ik Zsoltárt olvastam el, ma reggel.


"Uram, szereteted az égig ér, hűséged a fellegekig." Zsolt 36,6.


Igy tavasz közeledtével, rengeteg a felhős időszak. Emiatt a kedvem is néha "szürke", de ma úgy elgondolkodtam, a felhőkön, hogy milyen jó, hogy vannak. Igaz, hogy villámot és dörgést is okozhatnak, de emellet felhők nélkül nem lenne védelmünk az égő naptól, és nem láthatnák gyönyörű naplementéket sem, és a szivárvány sem keletkezne felhők nélkül...


Felhők vesznek körül engem,...minket is. Lehet, hogy a bátortalanság, vagy szenvedés (testi vagy lelki) fellegei, és emiatt nem látjuk néha Isten szeretetének napsugarát. Emellet jó tudni, hogy az Úr szeretete és kegyelme is körülvesz, nemcsak a felhők.


"A Biblia nagyon sokat beszél a felhőkről, mert olykor azokat szellemi erőket jelképezik, amelyek elhomályositják Isten arcát. A Biblia érzékelteti, hogy a felhőket bizonyos célból kapjuk, hogy dicsőség van a felhőkben, és hogy minden felhőnek ezüstös a szegélye. (2Moz. 16.10)" - Billy Graham

"Nincs olyan felhő, amely át ne haladna a nap alatt, és újra vissza ne adná nekünk Isten arcát" - Charles Kinsley

"Légy nyugodt, szomorú szív, és ne zúgolódj, a felhők fölött, még mindig süt a nap" - Longfellow

Az Úr is meglátogathat minket sűrű felhőkben (2 Móz. 19.9), mint ahogy Mózest is a felhő közepéből szólitotta meg (2 Móz 24:16).

Egy biztos: soha sincs felhő ragyogó fényesség nélkül! De azért ha kinézek az ablakon, és látom a szürke felhőket, vágyom már a napsütésre, és nemcsak azért, hogy D vitaminhoz jusson a szervezetem :), hanem mert az még inkább emlékeztet Isten szeretetére.

SDG

2009. január 28., szerda

Az állhatatosság ereje!

Ez egy aranyos kis alvó khünárion, görögül : kiskutyusMáté 15:21-28. "Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón területére. És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: "URam, Dávidnak Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gyonosz lélek! ....... Jézus erre igy válaszolt! "Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét és odadobni a kutyáknak" Az asszony azonban így felelt: Úgy van, Uram, de hiszen a kutyák is esznek a morzsákból amelyek uruk asztalárol hullanak"....
(Nem irtam le az egész igeszakaszt, akinek van ideje elolvashatja a Nagy Könyvből.)
Ezt az igerészt boncolgatta lelkipásztorunk vasárnap, és több témát is érintett, de nekem a legjobban Jézus megközelitése volt ahogyan beszélt az asszonyhoz. Az asszony görög volt, ugy kell elképzellük őt mint most egy new yorki asszonyt. Abban az időben a zsidók a pogányokat kutyáknak tartották, khüon -oknak ami a kóbor kutyához hasonló aminek nincs gazdája. DE Jézus nem ezt a szót használja, hanem khünárion - ami kis ebet jelent. Annyira tetszett, hogy Jézus amellett, hogy megmondta az igazságot az asszonynak, mégsem sértette meg, hogy kóbor kutyához hasonlítsa, hanem inkább kis kutyushoz. Ez nekem is lecke volt, hogy ha nem is értek egyet valakivel, diplomatikusan és nem sértően is lehet közölni a véleményem.
Amugy még 3 szuper gondolat volt és ezeket azért irom le, hogy mégjobban a szivembe vésődjenek:
1.Ha úgy érzed, hogy elbuktál egy feladatodban vagy küldetésedben - csak folytasd tovább!
2. Akkor is érdemes folytatni, ha úgy érzed, hogy nem lesz látható eredménye a fáradozásodnak!
3. Az Úr értékeli a kitartást és az állhatatosságot!

Hát jó volt ezekkel a gondolatokkal neki indulni a hétnek.

SDG

2009. január 24., szombat

A hit legyőzi a félelmet

Ropog a tűz, várom Attyt jöjjön Pestrol haza a szolgálatból, ugat a kutya, "beszélget a társaival", én pedig éjjeli elmélkedésbe merültem.
Csak nézek ki a fejemből, hogy hova fog ez a világválság vezetni és mik lesznek a következményei... senki sem tudja, mindenki tele van félelemmel, hogy nehogy elveszitse a munkahelyét, hogy kitudja fizetni a banknak az adosságokat. Rájöttem, hogy a félelem igazán a bizonytalanságbol, tehetelenségből fakad, abbol hogy ugy érezheti az ember, hogy bárhogyan is szeretne javitani vagy segiteni a helyzetén nem tud, mert ez az egész sokkal nagyobb uraságokon mulik. A félelmet a jövő iránti bizonytalanság okozza, ha lehet igy ezt összefoglalni. Mégis valahogy én személyszerint nem félek. Ugy érzem bármi is történjen Isten ott lesz akkor is, mint ahogy most is itt van velünk és Ő fog irányt mutatni és vezetni. A hit a nem látott dolgokrol való meggyőződés. Igyhát a hit Istenben legyőzi "de mi lesz holnap" félelmét. Csodálatos ez a tudat!
Jázmin békésen alszik. Remélem holnapra már teljesen meggyógyul! Hallom berobog az autó a garázsba, itthon van Atty! és a kutya sem ugat többet, a tűz az továbbra is ropog.
SDG

2009. január 15., csütörtök

Január, hol a nyár?


A januári hónapot nem igazán szeretem. Ugy-e ott a december, tele ünnepekkel, izgalmakal, programokkal, és aztán jön a január... hó't unalom, erre még az időjárás is lehangolja az embert. Hideg van, és olvad a hó, nagy a sár.... na de mielőtt lehangolodnék teljesen, elolvasom a Péld.15ik részét. Mert hát ma 15ke van, és ebben a hónapban a kijelölt igeszakaszok mellett elolvasok egy-egy részt a péld. ből is. Amugy ez az egyik kedvenc könyvem a NagyKönyvből.

Az örvendező sziv, megszépíti az arcot, a bánatos sziv pedig összetöri a lelket.(13v)

A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe. (15v)

A csillogó szemek megörvendeztetik a szivet, a jó hir felüditi a testet! (30v)

Nahát ezek után tudatosan el kell határozzam, hogy ma örvendező szivet szeretnék, és jókedvű is szeretnék lenni, mert akkor ma is ünnepelhetek. Tényleg, ha kislányom csillogó szemeibe nézek, mosolyra kanyarodik a szám... nahát nem is kell sok, hogy jókedvű legyek. Köszönöm Istenem Igédet. Itt mindig megtalálom azt, amire szükségem van. Ma a jókedvet segitetted elő bennem. Igéd éltet. Ez az Élet!

SDG

2009. január 7., szerda

Csendes percek reggeli kávé mellett


Zsolt 37: 23- 24

"Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki.

Ha elesik is, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja."

Hát nagyon kecsegtető, hogy Isten, a mindenható Úr irányitja az ember lépteit. Akkor nincs kudarc, mindig sikeres lennék, vagy ha nehéz helyzetbe is vezetne, onnan is jól jönnék ki, mert ugye akik Istent szeretik azoknak minden javukra van. A nehéz helyzeteket pedig edző tábornak fognám fel... de hamar elgondolkoztam, hogy vajon tetszik Istennek az az út amin járok? Egyáltalán hogyan jellemezném az útat az életemben... A 17 v.ben irja Dávid az igazakat támogatja az Úr. Valahogy én sohasem merem magam igaznak nevezni... hiszen annyi gyarlóság van bennem. Aztán hirtelen eszembe jut Jézus amit magáról mond... Én vagyok az Út... hát azon járok, már jó sok éve. Köszönöm Uram, ez az Út biztos tetszik neked is. Nagyon kivánom, hogy Isten vezérelje a lépteimet. És ha botladozom vagy le is esem, jó hogy van ki felemeljen.

Jázmin, amig tanult járni, nagyon sokat esett... még most is néha botlik-esik. Ilyenkor annyira megijed, hogy annak ellenére, hogy tudja, hogy tudna felállni, nem hajlandó rá, inkább várja, hogy én segítsem föl. Hát ilyen értelemben, én is szeretnék mindig gyerek maradni, aki függ az ő Attyától és mindig tőle várja a segítséget. Jó ilyen biztatással neki indulni az évnek...

SDG