Nagy tévedés lenne

nem beszámolni a szombat esti koncertről. Elég furcsa volt elindulni 8-10 cm-es frissen esett hóban, de semmi pénzért nem maradtunk volna itthon, és milyen jól tettük. Hitem szerint, reménységem fölött.... mert, hogy olvastam és hallottam a New York State Mass Choiról, hogy Gospel stilusban énekelnek, de azt nem gondoltam, hogy tényleg hivő emberek lesznek az énekesek, akik élik is amit énekelnek. Hát fergeteges volt a hangulat, ... az elején még a debreceni közönség visszafogottan és illemtudóan tapsolt minden ének végén, de a végére már mindenki felszabadultan tapsolt és énekelt, sőt mikor kérte a "pastor", hogy mondjuk Halleluja, meg hogy Jesus, lassan egy pünkösdista gyülekezetben éreztem magam, nem a Kölcsey központban. Nagyon szuper volt. Egy kis izelítőnek teszek a youtube-ról egy számot...
A kórus is nagyon jó volt, de a zenészek, személyszerint 5en, valami csodálatosak voltak. David Brutton a kórus vezetője arról is hires, hogy az Apáca show 1.2ben is hangszerelt elég sok éneket, hát mondhatom, hogy a harmoniák gazdagsága, csak úgy simogatták a lelkemet.... eszméletlen, hogy Debrecenben lehet ilyet hallgatni... ebben az évben már a második ilyen tipusu koncert viditotta fel a lelkemet, az első aprilisben, a Gaither Homecoming most pedig ez. Milyen jó, hogy az örökkévalóságban mindig részünk lesz ilyenben. Legszebb szülinapi ajándékom volt:)


SDG

Just as I am

Ez az én kivánságom is mára

Köszönöm a szülinapi jókivánságokat!

Voltam 33, Jázmin 3 Atty 30.... tele voltunk hármasokkal - máig, mert én váltottam és jött a 34. Nagyon szép életév volt a 33-egy kicsit szomorúan is búcsúztam tőle, mert minden olyan jól ment.... mondhatom, hogy életem egyik legszebb életéve volt. Reggel felhivott apukám, barátnőm, Euni, akit már testvéremként szeretek... és még nagyon sokan köszöntöttek facebook, iwiw oldalakon. Mindenkinek nagyon szépen köszönöm. Ma sajnos dolgoznom kell, mert ma dolgozzuk le a 24ét, na de sebaj, estére Atty elvisz koncertre - itt van a NewYorki Gospel kórus, és ez a szülinapi ajándékom Attytól (persze a torta is:) akiért a leghálásabb vagyok, mert amióta együtt vagyunk, jóban roszban mindig velem van, és persze ő volt az első aki köszönött reggel, aztán Jázmin kislányom, aki elénekelte nekem a Boldog Szülinapot! - hát hó is van, nap sütés is - boldog vagyok és ennél több nem is kell:)
Mindenkinek köszönöm még egyszer a jókivánságokat.

Mikulásos hét:)

nemcsak 1 nap kérem szépen, mindenütt már pirosat láttak szemeim... a munkahelyen is nagy kedvel vettem részt egy mikulásos játékban, amit majd az ajándékok kiosztása követett, hétfőn az oviba Jázmin is nagyon élvezte, hogy végre az énekeket verseket amiket tanult olyan szorgalmasan elmondta a régen várt Mikulásbácsinak. Kedden már nálunk a munkahelyen is rendeztek egy Mikulás partyt, fénykép is készült Jázminről, majd utólag beszkennelem.... szóval sok csomagot kapott az én kislányom, de virgácsot nem, ezekszerint csak jó volt... ami igaz is. Én is kaptam sok ajándékot, ezekszerint én is jó kislány voltam.... :)))
Ma péntek, és ma fejeztem be az adminisztárciós részét a munkahelyi ajándékkiosztásnak, ennek viszont örülök, hogy vége... jövő hét 15-től szabin leszek, jöhet a karácsonyi készülődés, amit nagyon de nagyon szeretek :)
SDG

Ki hitte volna, hogy még ilyen is létezik?

Marc Nardangeli és a Nardo Design tervezésében született meg az a high-tech digitális vágótábla (Digital Cutting Board), melyben egy mozgó LCD kijelző segítségével kapja a felhasználó a főzési instrukciókat. A vágódeszka touch control (érintés) vezérlésű, króm fogantyúkkal van felszerelve, és speciális gumiból és üvegből készült.

Karácsonyi ötlettárban szörföztem, és erre a vágódeszkára akadtam rá... hát vajon nekem lesz-e ilyen valaha is nem tudom, de szuper dolog az tutti

Pihenő hétfő

-nek érzem a mai napomat, még ha munkahelyen is vagyok. Izgultam nagyon a vasárnapi szolgálatokért, amivel megbizott minket Karancsi Erika. A határon túliak szolgálatának szervezése advent első vasárnapjára, nem kis feladat volt, de örömmel végeztük, mert láttuk a kis csoportban a lelkesedést. Az még tetőzte örömünket, hogy vendégül látthattuk Evódiát, Lajost, Pálmát és Dánielt. Ők is meglátthatták milyen családi körünkben az élet (és nem szaladtak el) és mi is több időt tölthettünk velük. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy adott szombaton elég időt és bölcsességet mindent előkészíteni (programot, énekeket, ételeket stb), hogy vasárnap jó gyorsan elő tudjam teremteni az ebédet, mivel szoritott az idő a délutáni szolgálatok miatt.
Amig jöttek szombaton Evódiáék, 2 fajta várakozásban volt részem.
Mikor határ előtt voltak jelezték, hogy nemsokára érkeznek. Lehet nekem tűnt többnek, de annyira izgultam, hogy "na most jönnek", hogy a tekintetem, mindig az ablakon volt, ahonnan láttam a kapunkat. Eközben a munka egy kicsit háttérbe szorult, nem haladtam úgy vele ahogyan elterveztem. A várakozásra fokuszáltam és nem tudtam egyszerűen végezni az eltervezett tempoban a dolgaimat. Láttam már ilyen keresztényet ... úgy elvannak fogulva az év minden egyes napján az adventi témával, hogy visszajön Jézus Krisztus, hogy egyszerűen már a beszédük másból nem is áll csak ebből. Ami nem rossz, de addig is kell munkálkodni, mert feladataink azok vannak bőséggel, tehát jó ha várunk, de szerintem inkább arra kellene figyelni, hogy milyen is a szivünk állapota. És a következő story:
Evódiáék elmentek a menyegzőbe, tudtuk, hogy valamikor megérkeznek de pontosan, hogy mikor azt nem. Végeztük a dolgunkat, mindennel elkészültünk, ami egy szombati nap egy háztartásban történik... takaritás, sütés-főzés, szállásadásra való készülődés... és épp készültem Jázmint fürdetni amikor ugat Spárky kutyánk. Jelt adott, hogy valaki az udvarunkban van. Vártuk őket, és jó volt, hogy amikor betoppantak - készen voltunk. Nekem az ilyen várakozás szimpatikusabb amikor az Úr Jézus eljöveteléről gondolkodom is. Legyek kész, hogy amikor megjön, akkor készen legyek.... mert a jelek tényleg árulkodnak, hogy "nincs már messze az Úr"
A vasárnapi szolgálatok egyszerűen örömmel töltöttek el, és mennyire igaz az , hogy aki másokat felüdít, maga is felüdül. Attilám, Hermina és Lea hanjga az éneklésben olyan szépen összecsengett, hogy úgy gondolom, sok húrt megpenditett a sziveken, ami reméljük maradandó élmény lesz. Úgyanugy a délutáni szolgálatokra úgy tekintek, mint sokszínű virágokra egy nagy virágcsokorban. Köszönet mindenkinek a szolgálatkészségéért.
És most hétfő van.... mögöttem egy kipihent éjszaka, és frissült erővel nekifeküdtem ennek a hétnek is :)
SDG

5 percben

leirom.....
én is ott voltam Zilahon... csodával határos módon érkezett az ajándék és lehetőség fentről, hogy elmehettünk.... nagyon jól éreztem magam... éjjel 2ig dumáltam kedves barátnőmmel Eunival, majd másnap egy picit fáradtan, de figyelmesen végighallgattam Berszán Lídia és Lisztes Piroska előadásait a gyereknevelésről, kapcsolatokról... volt egy szimbolikus kiszsák (amit a későkásák, mint mi, már nem kaptunk de sebaj :) amiben volt 2 kiskő. Ez a nehezteléses kapcsolatokat szimbolizálta... az egyik résztvevő meg is kérdezte: miért csak kettő kövecske van.... lehet "bolován" is jól jöhetett volna egyeseknek:) na jó a viccet félre téve, nekem is volt egy apró pici kövecske a szivemben, de Isten úgy intézte, hogy jött a lézer és délutánra már az sem volt ott. Köszönöm Euni, hogy imátkoztál velem....
A délutáni bizonyságtevések sorozata pedig jó tükörkép volt az egyes gyülekezetekben szogláló asszonyokról... ilyenkor sajnálom, hogy nem vagyok tagja azoknak a gyülekezeteknek, de hálás vagyok a debreceniért, ahol egyre jobban érezzük magunkat, és látjuk, hogy Isten szeretete mindenütt egyformán kiárad, kérdés, hogy ki mennyire befogadó? Jó volt megpihenni, egy kicsit elfelejteni a mindennapi gondokat, és felfelé nézni.... a cél felé.

SDG