Visszatekintés, előre tekintés:)

Újra egy bejegyzés amit előzőleg megirok, majd később kerül közzétételre. Mostmár nyugodtabban járok be a munkahelyre is, mert a szerződésem mostmár határozatlan időre szól... szeretem amit csinálok, ápolt, tiszta környezetben dolgozom, a csapattársaim is nagyon aranyosak.

Elfelejtettem bejegyzést irni június 26án , akkor voltunk 6 éves házasok. Megünnepeltük mi a magunk módján , és kérésemre egy szép vázát nagy ágakkal kaptam ajándékba, és megpecsételtük újra házasságunkat egy pár fehéraranykarika gyűrűvel. Én sok mindent tanultam már ez a 6 év alatt a szeretetről ami önzetlen, a kommunikácó fontosságáról, a kompromisszumokról. Még sokat kell csiszolodnom, az tény, de úgy érzem, hogy ez a 6 év mintha csak 1 lett volna. Nagyon hamar telik az idő, biztos azért mert jól telik.
Hihetetlen de a nyárnak is vége. Ezt az is jelzi, hogy aug.31én Jázmin szülinapja lesz. Még nem terveztem semmit el, de 31-től szabin leszek, és valami öteletet kisütök addig a tarsolyomból.
Szept.1-től ovis lesz a lányom! Részt vettem egy 2órás szülőértekezleten, hát életem első szülőértekezlete volt ez, amit egy kis óvodás széken töltöttem, gondolom nem kell részletezzem mennyire elzsibadtam a végére. De jó programok igérkeznek, illetve az óvonénik is nagyon aranyosak kedvesek. Az ovis jel körül adódott egy kis forgatag - ki gondolta volna, hogy ilyen fontos ez az ovis jel??? Hát úgy kezdődött, hogy katica bogarat szerettünk volna, de az orrom elől le "stipi-stopi"zták, na sebaj gondoltam, majd választok azok közül ami még maradt. A "hajó" jelre esett a választás, mert Jázmin még mindig reggelenként azt mondja, hogy hajót meg békát álmodott. Másnap viszont felhivtak, hogy nagyon sajnálják de tévedés történt, mert a hajó már egy éve használatban van. Lényeg ami lényeg, hogy végül eper jele lesz Jázminnak, mert nagyon szereti az Eperke mesét. Mostmár nézhetek olyan anyag után ami tele van epres motivumokkal.... hát egyszerű dolog kellene legyen, valahogy mégsem az... na de személy szerint nem szándékozom túl bonyolitani a dolgokat.
Ha vannak jó tanácsok igy óvoda kezdés előtt szivesen fogadom már azoktol akik ezen már átestek. előre is köszönöm.
Szép hétvégét.SDG

Szeretem a nyarat:)

lassan már 5 hete nem irtam semmit, na de nem azért mintha nem zajlana az élet, sőt pont azért mert nagyonis zajlik. De a fő ok, az, hogy mostanában egész nap gép előtt dolgozom, igy már mikor haza érek nincs kedvem otthon is bámulni a képernyőt. Hát vázlatosan le irom mi is történt az elmúlt hetekben: a kerti tevékenykedésnek és Attynak köszönhetően eltettünk egy néhány üveg barackízet a télire, nagyon fincsi lett. A paprikák, és paradicsomok is szépen nőnek a kertünkben, nemsokára ebből is lesz befőzés. Hétvégén nagy zakuszka eltevésra készülök, persze nekünk a padlizsános a nyerő, de azért feltettem ide 6 féle zakuszka receptet. Mi nagyon szeretjük.

A teraszunk tele leanderrel, sárga, bordó, barack-szinben, teljesen relaxálok amikor melóbol hazamegyek és egy kicsit kiülök a friss levegőre. Elég sok vendég is megfordult nálunk mostanában, múlt héten is voltak 2en a Continentál csoportból. Hétvégén jön apósom, még egy kicsit segiteni Attynak ilyen-olyan dolgokban... és persze várjuk újra Reniéket is, akik mindig kedves vendégek nálunk. Ilyen vendéget mind csak fogadjon az ember:)
A héten tudatosult bennem, amikor megjött az oviból egy kis értesitő, hogy milyen hamar telik az idő, lassan 3 éves lesz Jázmin és szept. 3tól oviba fog járni. Ezt is Isten vezetésének látom, hogy még mielőtt tudtam volna, hogy itt fogok dolgozni, már azelőtt beirattuk az oviba Jázmint, pedig elég messze van az otthonunktól, de a munkámtol viszont 5 percnyire. Ugyhogy szeptembertől együtt járunk majd ovi,-munkába, illetve haza. Jó itthon, szeretem a frissen festett szobáinkat, és a felujjitott lakásunkat. Úgy látszik az ember akkor tudja értékelni igazán amije van, amikor szinte elvesziti.... de ha a vége jó minden jó, nem igaz?
Lassan lejár a próbaidőm is, ennyit csak egyetem ideje alatt tanultam, de vizsgáim mind jól sikerültek, sőt mondhatni, hitem szerint, reménységem fölött megsegitett az Úr. Hétfőn még lesz egy utolsó, gyakorlati, de úgy érzem arra már felkészített az elmúlt néhány hét. Köszönöm az imatámogatásokat és a telefonhivásokat.

SDG

Egyre kevesebb...

a bejegyzés ezen az oldalon.... hát igen, pedig annyi minden történik. MEgvolt a menyegző amit annyira vártunk. Sikerült a lakást is felujjítanunk, amennyi tőlünk telt megtettük, és boldogan öltöztethettem a menyaszonyt... Herminát. It was a real privileage for me... nagyon jól éreztem magam a menyegzőn, jó volt a gyülibe a brassóiakat hallgatni, minden pompás diszes volt, a vacsoránál pedig kedves barátnőmékkel Euniékkal az idő is jobban telt. Hát... ellopták közben a menyaszonyt, csakhát a rablo brigád annyi feladattal zsarolta meg szegény újdonsült férjet, hogy mire vissza kapta az asszonyát... hát enyhén szólva eluntuk magunkat. Ugyhogy jobban örültünk mi, amikor visszajött Hermina mint maga a vőlegény.... az est fénypontja (az ifjúpáron kivül természetesen) Zsolt volt, Aradról, aki komédiás előadásaival tényleg felejthetetlenné tette az esténket. NAhát ez volt szombaton, vagyis sokkal több ettől, de most csak ennyire van időm...
Kb. hajnali 2kor hazaértünk, és 2.40kor már uton voltunk Zilah felé, mivel, vasárnap volt Zsolti bemerítése. Nagyon szép ünnepély volt, épp csak az én szemeim nem akartak nyitva maradni, nagyon kellett az álmosság ellen küszködnöm. A finom ünnepi ebéd után indultunk is haza, a fáradság ellenére. Az Ur megőrzött, egészsében békességben hazaértünk és mint mindig a legfőbb dolog - a szeretet - ez vezérelt minket haza. Hétfőn volt 2 vizsgám is, az egyiknek már tudom az eredményét az nagyon jó lett, a másikat még várom. KEgyelemben élünk, ezt tapasztalom mindennap. És nem számit, hogy ki mivel támad, vagy hogyan kedvel vagy nem kedvel, örülök, hogy Isten azt látja ami a szivben van. Egy kedves igevers volt bátoritásul ma reggel: Aki titeket bánt, az Ő szemefényét bántja...(Zak 2:8).
Felejtős régiségek

Pintér Béci"...ami mögöttem van, azt elfelejtem, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé" (Filippi 3:13)
A Krisztusban megszerzett igazságom szempontjából értéktelen és értelmetlen "futni a köröket" magam körül. Bizonyítani, ellene menni, szájba rágni ami már megtörtént.... Elmúlt. Ennyi. Ahogy azt ma mondanánk: Felejtős! :)
Az, hogy kegyelme megújul felettem minden nap, újra meg újra esélyt ad nekem. Ez az esély visz előbbre, ezért nem csüggedek. Nem kell magamat látnom. Van nekem kire néznem. ...és újra könnyű szeretni az ellenséget, áldani az átkozót, és imádkozni azokért akik hajszolnának." - mintha az én gondolataimat irta volna le, csak sokkal jobban...
ja és olvastam még ezt a bejegyzést is tőle, nagyon megható volt... az ilyen eseményekért érdemes élni....


SDG

Ami késik, nem múlik...

itt vagyok, élek, jó itthon... mostmár vége a festésnek, a dolgok kezdenek a helyükre kerülni, végre az új csillár is megérkezett (a régi a múlt hónapokban formáját vesztette), nahát a fürdőszoba, az még fejetetején... illetve remélhetőleg meglesz minden jövő hét végéig... márcsak a biztosito kellene fizessen, és akkor happy is leszek. Jövő hét, hát igen, ma már kértem is szabad napot a jövő hét péntekre, merthát készülünk nagyon a menyegzőre, lelkileg, aztán remélem lesz lehetőség fizikailag is ott lenni és segiteni amiben szükség van. Ez is egy imameghallgatás számunkra, hogy Tibi talált hozzáillő segitőtársat, és hogy az éppen Hermina lett, ez már csak bónusz a Fennvalótól:) Egy másik örömhir, hogy Zsolti sogorómnak lesz a bemerítése... ami nem annyira jó, hogy mindkét nagy esemény júli3 és júli 4re esik. Na de majd lesz valahogy.
Én elvagyok mint a befőtt... de nem igy volt ez 3 nappal ezelőttig, de nem ám... olyan nehéz vizsgám volt... illetve nem a téma volt nehéz, csak nekem ez még ismeretlen terület volt, sokszor ugy éreztem jappánul beszél a tanár, hiába mondta a mondokáját magyarul. Na de megvolt a modul záró és jól sikerült, jobban mint gondoltam. A német kurzus is érdekes... főleg az, hogy ujra tanulok németül... érdekes, hogy akár akarom, akár nem, a német nyelv mindig felbukkan az életemben... német óvoda, német középiskola, most meg ujra németkurzus. Most a nyár tanulással fog telni, augusztus közepén majd lesz a nagy vizsga, és ha minden jól sikerül, akkor hivatalosan is IT munkatárs leszek. Addig tanulás, izgulás, és tanulás... hát ilyen nyárnak nézünk elébe.
SDG

Arcápolás a konyhából

Ma reggel olvastam ezt a cikket, hasznosnak találtam...
Ha megnézzük a különféle szépségápolási termékeket, legtöbbjük valamilyen zöldség vagy gyümölcs hatóanyagával készül. Miért ne használhatnánk hát mi is zöldséget, gyümölcsöt, tejterméket vagy egyéb kincseket a konyhából?
SDG

MA igazi pihenő napunk

volt. D.e. elmentünk a gyülekezetbe, ahol végre én is meghallgathattam Kovács Géza testvér szolgálatát. Nagyon sok jót hallottam már róla, hát tényleg kora ellenére fiatalos szolgálatot hallhattunk. Jó volt találkozni régi ismerősökkel, és olyan jól esett, hogy mindenki kedvesen fogadott. Az Úrvacsorai alkalom alatt is jó volt elmélyülni, megújitani kapcsolatomat azzal kit a legjobban szeretek, az Úr Jézussal, bocsánatot kérni, megújjulni. Köszöntötték Tibit és Herminát is, és ugy elgondoltam milyen jó lenne, ha a brassoiak is tobbet lehetnének itt... Veronka néniék, Robiék Dalmáék... jaj de messze van ez a Brassó :( de nemsokára jönnek ujra... merthogy juliusban menyegző!!!
Mikor hazajöttünk már a rég álmodott bográcsozás került sorra, ezúttal János szomszédunk jóvoltából nyuszi husit használtunk amiből inycsiklandó pörkölt lett, finom krumplipürével, paradicsomsaláta és káposztasalátával tálalva. Na tessék a konyhás blog is mostmár megvolt:) Epres tejszinhabos somlói fagyi mellett pedig hálás köszönetünk emeltük fel az élő Isten felé, mindazért a jóért amit nekünk adott: család, pihenés, kinti kajálás ami egyben rekreáció is a fáradt ember számára. Délután pedig tanulás, tanulás, tanulás... mert holnap tesztek... szép hetet mindenkinek.
SDG

Polgári esküvőn vehettünk ma részt

itt Debrecenben, a Tibi és Hermina-én. Maga az anyakönyv vezető nő is nagyon aranyosan mondta végig a mondokáját, és hát nem volt az egész hosszabb mint 25 perc, mégis nagyon szép volt. Persze a legszebb az ünnepelt pár volt, hogy milyen magasak mind ketten... na meg elegánsak is voltak, de nagyon... majd annak ellenére, hogy eredtileg nem számitottunk ebédre maradni, mégis elmentünk hogy igy is együtt ünnepeljünk. Hát nem bántuk meg az tutti. Finomabbnál finomabb ételek kerültek az asztalra egy 4 fogásos kajálás keretén belül. Ezután már csak gurulni tudtunk volna. Jázmin is az első percekben szégyelősnek mutatkozott, de majd "afiu" megismerésével (paul rolandéval), már minden szégyene elszállt és ugy látszott, hogy jó játszótársra találtak egymásban.
Ezek után még haza jöttünk és neki kezdtünk a szobák előkészitéséhez, hogy hétfőn a festő tudjon munkához látni. Hát a következő hét eléggé felborult lesz, semmi sem lesz a helyén, de reméljük egy másfél hét és minden a helyére kerül. Eddig a tanulás sem megy túl rosszul, az első vizsgám 88%os lett, de ezért is Istennek legyen a hála. SDG.