Szombaton

reggel elindultunk a családdal a yorkdale bevásárlo központba.Felszálltunk a metrora, Jázmin nagyon szereti a "vonat"ot, ami 4 megálló után a yorkdalehez vitt minket. Már voltunk ott elozoleg, igy már tudtuk, hogy melyik üzletbe érdemes bemenni. A rengeteg közül, kettot találtunk jónak, amiben megtalálhattuk a keresett cikkeket. Én a tortához kellett vásároljak torta formát, igy bementunk a Sears-be, de mivel d.e 11 oráig egyes árucikkek 50%os leárazásban voltak igy vettem Attynak egy szép nyakkendot és inget, magamnak a tortaformát és még más dolgokat is. Aztán elsiettünk az Old Navybe. A gap és az oldnavy mar az amcsi utazásom ota (2003) kedvenc üzleteim kozzé tartozik. Nahát hamar kiválasztottam a ruhadarabokat, amit ugy gondoltam hogy jo lesz (foleg, hogy 25%os kedvezmény volt rajtuk) a kasszához siettem, mire... és most jott a csoda.
Elsőcsoda: Kérdi a kiszolgálo, hogy ha szeretném, akkor adjam meg az emailcimemet és a kovetkezo vásárlásnál kapok egy 10 dolláros kedvezményt.
Második csoda: Amig irta az elado az emailcimemet, mellettem megáll egy holgy egy kisgyerekkel, van a kezében egy kupon ami 30%os kedvezményt ad még, ... miután neki becsekkelték a kupont ide nyujtja nekem, hogy nem szeretném igénybe venni én is? Mire én, hát lehet, ha már on is igénybe vette?
Persze, 3 napig lehet, akárhányszor, bárkinek-volt a válasz.
Megkérdeztem az eladót, hogy igénybe vehetem-e én is ezt a kedvezményt mondta ő is, hogy igen, igyhát még 30%os árengedményt kaptam. Összesen 55 %os kedvezménnyel vásároltam.
Nekem ez akkora csoda volt, hogy gondoltam le is jegyzem, hogy ha majd visszaolvasok milyen volt itt, kanadába az első év akkor lássam, hogy az Ur milyen jó hozzánk folyamatosan. Mennyi esélye van egy embernek, hogy pont akkor, egyidoben ott legyen a kasszánál egy kedves hölgyel, aki felajálja hogy használjam a kedvezményét én is? másik részrol ha van nekem is valami jo amivel rendelkezem, például a hit Jézus Krisztusban, képes vagyok-e egy teljes idegentol megkérdezni: Nem szeretnéd te is igénybe venni a kegyelmet?
Végül ezt mondtam az ismeretlen hölgynek? Merry Christmas, God bless you, you are very kind! ( Boldog Karácsonyt, Isten áldjon, nagyon kedves volt)
SDG

Bemerités - Ünnep

Ma 4 fehérruhással ünnepelt együtt a gyülekezet. szép, hosszú, de nem unalmas, mert változatos programok voltak. Beszélgettem a végén egy hölgyel, akivel már reggel találkoztam, és mondta, hogy ő romaikatolikus háttérből jön, és szereti is az Ur Jézust, de nem talált még eddig gyülekezetet, de itt melegséget, és szeretetet érzett és reméli még sikerul ezután is eljonni.
Ebédre szeretet vendégség volt, személyesen sünikrumplit, foghagymás sertésszeletet, és joghurt tortát vittem, a receptek fenn a konyhás blogon. Képek majd utolag lesznek feltöltve, mert a fényképezőgép az imaházba maradt.
Nagyon fáradtan, de olyan boldogan jöttem haza. Tényleg jobb az Ur házába lenni egy nap mint máshol ezer. Te boldog vagy ha mész az Ur házába?
SDG

Ne versengj - szolgálj!

Van egy történet egy becsvágyó diákról, aki egy olyan főiskolára járt, ahol nagy volt a versengés. Mielőtt utolsó évét elkezdte volna, találkozott egy keleti misztikussal, aki ezt mondta neki: "Nem látod, hogy a lelkedet mennyire beszennyezte ez a sikerorientált életmód?" Számodra az a boldogság, ha éjjel nappal tanulsz, hogy jobb jegyeket szerezz, mint a másik. Nem igy kellene élned. GYere, és csatlakozz hozánk egy különleges helyen, ahol mindenünket megosztjuk egymással és szeretjük egymást!" A fiú ugy gondolta, hogy ez jó ötlet, felhivta szüleit, és elmondta nekik, hogy otthagyja az iskolátés egy kommunában fog élni. Fél évvel később a szülők levelet kaptak tőle:
"Kedves apa és anya! Tudom, hogy mennyire felzaklatott titeket a döntésem. De szeretném elmondani nektetk, hogy mennyire megváltoztatta az életemet. Életemben először nyugalomban élek. Itt nincs semmilyen versengés, nem próbálunk senkit lekörözni. Ez az életmód annyira összhangban van a belső énemmel, hogy röpke fél év alatt én lettem a második legjobb tanitvány az egész kommunában. És azt hiszem, júniusra akár az első is lehetek!" Hoppá!:)
A verseny jó dolog lehet, ha kiemelkedő teljesitményhez vezet, akkor viszont nem, ha versengést eredményez.........Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresitette magát, szolgai formát vett fel...." Összegzésül: Ne versengj, hanem szolgálj!
SDG

Mennyi öröm....

ha halljuk egy kedves ismerős hangját. Hát ha az még barát is, akkor még nagyobb az öröm. Fantasztikusak a mostani technikák. A Messenger, a Voip12, a Skype. Én legjobban a Skype-nek örülök, mert ezen tudom tartani a családdal és barátokkal a kapcsolatot. Ma délután beszélgettem kedves barátnommel Eunikával. Olyan jo volt hallani a hangját, reméljuk hamarosan videobeszélgetéseket folytatunk:))) Ha esetleg valaki szeretne csatlakozni, az id. daikaattila, vagy beirja az emailcimet: dajka_a@yahoo.com és akkor már nem is tűnik olyan messzinek a messzeség, mert hát ugy-e azért van egy jó néhány ezer kilométer távolság.

Tegnapelott olvastam a "MAi igébol" egy történetet, annyira tetszett ugy határoztam ide bemásolom, mármint a következő bejegyzésbe.



SDG

Vissza

költöztünk a kis albérletünkbe. Hát egyharmada az elozo lakásnak, mégis olyan otthonos feeling volt, amikor elkezdtem kipakolni a dolgokat. Mégiscsak remélem, hogy hamarosan a felujjitott lakásba kerulunk, mert azért jobb és más a komfort érzete az embernek, ha uj lakást bérel.
Másképp minden a régi, csutortok a hét fénypontja (a vasárnapon kivul), mert akkor megyunk gyulekezetbe. Roviden ennyi:)
SDG

2 hétig Ervinéknél

laktunk, mivel ők (Gyöngyi feleségével) elmentek egy kis vakációra, és megkértek, hogy vigyázzunk a lakásra és nem utolso sorban a fiukra, Sebastiánra. Sokat főztem, sütöttem, élveztem is, mert kedves kis konyha az itteni. Szóval mi is nagy örömmel vállaltuk, és mar lassan le is telik a 2 hét, szerdan jönnek vissza, és mi is költözünk újra. Ilyenkor szoktam énekelni: Csak vándorok vagyunk, fönt van a hon :)
Tetszik nagyon a lakásuk, kellemes, szines, modern bútorok, kényelmes pince- és emeletszint, nagyon hálásak vagyunk, hogy beinvitáltak az otthonukba.
Ma jó volt a gyülekezetben:) Délelőtt tagfelvétel volt,(jövö vasárnap keresztség) délután az összejövetel után Renáta és Attila részére zuhanyt készitettek :)))) a gyülekezet tagjai... Ami angolul shower... az uj kanadásoknak készitenek egy "Isten hozott" estét, amikor ajándékokkal és sütiestével ünneplik, hogy bővül a gyülekezet igy is. Jó alkalom volt... és Jázmin is részesült egy kis meglepetésben... kapott 2 kabátot, sapkát, és kesztyűt. Mostmár jöhet a tél :)) Köszönjük Olganéninek, a pótmamának:)












SDG

Úton a menny felé

A vonat éppen befutott a pályaudvarra. A peronon egy kislány várt az úti poggyászával, egy szatyorral amelybe a tervezett utazásra egy kis ennivalót csomagolt be. A kicsi felszállt és helyet foglalt egy nem egészen teli fülkében. Kutatva figyelt körül, és jól megnézte az utasokat, akik azonban mind idegenek voltak.
Fáradt volt a hosszú várakozástól és úti csomagját fejpárának használta, hogy kissé kipihenje magát. Amikor jött a kalauz, nagy bizalommal megkérdezte tőle, hogy szabad-e itt aludnia? A kalauz barátságos hangon igennel felelt, de utánna látni akarta a jegyét.
A kislány igy felelt:
-Nincs jegyem.
-Hová utazol hát? - faggata a kalauz.
-A mennybe megyek - hangzott a válasz.
A férfi körülnézett, és csodálkozva válaszolt:
-Igen? És ki fizeti a vonatjegyedet?
-Az Úr Jézus - felelte a kislány és tovább kérdezősködött. -Ez a vonat nem a mennybe megy? Az Úr Jézus nem utazik rajta?
-Azt hiszem, nem - válaszolta a kalauz, akit zavart a gyermek nyiltszivűsége. Miből gondoltad egyáltalán, hogy ez a vonat oda megy?
-Mert édesanyám gyakran énekelt egy vonatról, amely a mennybe megy, és az Úr Jézus kifizette az útiköltséget mindenkiért, aki azon utazni akar. De most már nem tudja többé énekelni, mert nemrég meghalt. Ezért elhatároztam, hogy utána utazom, hogy ismét együtt legyek vele. Nem ismeri a dalt a vonatról, ami a mennybe megy? Nem énekli a kislányának, hogy el tudjon aludni? Vagy nincs is kislánya? -kérdezte a kicsi.
Ezt a kalauz csendben végighallgatta, majd megindult hangon válaszolt:
-Volt egy kislányom, körülbelül olyan idős, mint te, de már meghalt. Talán ő is a mennyben van.
-És most a bácsi odautazik, hogy viszontlássa? -kérdezte a kicsi nagy együttérzéssel.
Néhány utas érdeklődve hallgatta a beszélgetést. Egyesek mélyen meghatódtak a kislány furcsa kérdéseitől. Valaki ezt mondta:
-Ez egy angyal.
-Nem, Kati vagyok. Az angyalok az Úr Jézusnál vannak a mennyben.
Ezután nagy bizalommal megkérdezte az utasokat:
-Mindannyian a mennybe utaznak? Annak nagyon örűlnék! Anyukám azt mondta, hogy aki valóban hisz az Úr Jézusban, minden nehézség nélkül a mennybe kerül.
-Édesanyád biztosan jó asszony volt - szakitotta félbe az egyik utas a kislányt.
A válasz kissé furcsa volt:
-Az én anyukám azonban sohasem akarta, hogy valaki azt mondja neki, hogy jó. Mindig azt mondta, hogy senki sem jó, csak egyedül az Isten, és hogy nem azok az emberek jutnak a mennybe, akik azt hiszik, hogy jók, hanem azok, akiknek az Úr Jézus megbocsátotta a bűneiket.
A kislány kék szemét a kalauzra emelte:
- De még mindig nem mondta meg a bácsi, hogy a mennybe utazik-e? Nem akarja viszontlátni a kislányát? Vagy nem hisz az Úr Jézusban?
A kalauz csöndben állt és nem tudta, mit kezdjen a gyermekkel. Közben az egyik utas értésére adta, hogy kifizeti a kislány jegyét. A kalauz azonban igy felet:
-Meddig vigyük magunkkal ezt a gyermeket? Nem hagyhatjuk, hogy valahol csak úgy kiszálljon. Mi lesz vele? Komolyan aggódom miatta.
A kislány azonban tovább kérdezett:
-Mit mondjak a kislányának ha találkozom vele? Mondjam azt neki, hogy az apukája most nem tud a mennybe jönni, de később eljön őt meglátogatni?
A kalauz megrendülve hallgatott.
............................................
Az egyik utas, aki elmesélte ezt az esetet, sajnálta, hogy a vonat éppen ekkor a lakóhelyére ért, és le kellett szállnia. Később azonban megtudta, hogy Kati dolga jól végződött. Valaki oltalmába vette, hazavitte, ahol a hozzátartozói már aggódtak miatta. A kislány ugyanis előzőleg semmit sem mondott nekik tervezett mennyei utazásáról.
Talán kicsit megmosolyogjuk a kislányt. De jobb lenne eltűnődnünk, hogy vajon a mi életünk "vonata" a megfelelő irányban halad-e, és ismerjük-e a célállomást? Hová vezet életünk útja? Eldöntöttük már, hogy mi az úti célunk?
Ismeretlen szerző
SDG