Tegnap voltunk a Leona és Tibi menyegzőjén, és nagyon hálás vagyok, hogy Isten megadta a kegyelmet, hogy ezen a menyegzőn részt vehessünk. Nagyon jól éreztük magunkat, igazi ünnepély volt ugy az imaházban mint a panzioban is, ahol az ünnepi vacsorára hivtak meg. Nagyon sok régi ismerőssel találkoztam, jo volt beszélgetni rég nem látott ismerősökkel. Jó volt találkozni Eunival is, és tiszta élmény volt a tortákért menni, és nagyon finom volt mind. Ügyes ez az Euni! Nagyon hálás vagyok, hogy még 1x találkoztam Mancika nénivel is, nagyon kedves o nekem. Még 1992ben találkoztam vele eloszor amikor a Hargitán főzött nekünk táborozoknak. Már akkor mondtam, hogy ha én férjhez megyek, akkor őt fogom meghivni szakácsnőnek, mert ő egy olyan pluszt tud adni az ételek izének, ami egyszeruen kiemelkedik a többi ételek közül. Hát az Ur is meghallotta és ugy adta, hogy tényleg ő volt a szakácsnőnk a menyegzőnkön, főleg, hogy Attynak is ez volt a kivánsága. De ettől még tobbet ér nekem a személyisége, és ugy orulok, hogy egy néhányszor volt alkalmuk Eunival ellátogatni Debrecenbe hozzánk . Ezt az emléket fogom orizni szivembe. Ő mostmár látszik, hogy készül az Urhoz, és olyan jo látni azt a békességet a tekintetében, mégis olyan jo lenne ha még maradna koztunk. De az Ur mindig a legjobbat akarja a gyermekei számára.
Még este hazajottunk Debrecenbe és mostmár vár rám még egy nehéz honap, pontosabban 24 nap, de az Ur kegyelmében ezt is végig csinálom, mert ugy tanultam, hogy amit elkezdek azt érdemes be is fejezni. További szép honapot mindenkinek! T.
SDG

